A 6., 7. és 8. osztályosokkal kihasználva a rendkívüli munkanapot, október 15-én túrára indultunk. A cím alapján azt hihetné bárki, hogy Erdélybe mentünk, hiszen közismerten ott található a Gyilkos-tó. Kevesen tudják csak, hogy a távoli turista látványosságnak itt a közelünkben, a Bakonyban is van egy megfelelője. A hasonlóság a két tó között: mindkettőből a vízzel elárasztott és elpusztult fák csonkjai merednek elő. Az eltérés: nagyjából nyolcszáz kilométer vízszintes és 660 méter függőleges távolság; az egyik természetes, a másik mesterséges.

Mi a Bakonyi Gyilkos-tó felé vettük az irányt. Az évszakhoz képest igen kellemes, napsütéses időben utaztunk egészen Bakonybélig. A Gerence-patak partján Benis tanár úr felelevenítette a legfontosabb tudnivalókat a Magas-Bakonyról. Hogy el ne tévedjünk, és mindig a megfelelő irányban haladjunk a túrán, Gábor bácsi tanított egy dalt a tájékozódás praktikumairól.

Elindultunk és mentünk hegyen-völgyön át.

A túrát különbözőképpen bírtuk. Voltak, akik igen jó erőnlétről tanúskodtak.

A tóhoz érve igazán szép látvány tárult elénk. Mindenki egyetértett abban, hogy a Bakonyi Gyilkos-tó, vagy lánykori nevén Hubertlaki-tó tényleg nagyon impozáns. Csillogó víztükrét meg-megszakították a tóból kiálló elárasztott fák csonkjai.

Az ismertető táblánál megbeszéltük a tavak keletkezésének lehetséges módjait, elolvastuk az elénk táruló tó keletkezésének történetét és szemügyre vettük a környéken fellelhető élőlényeket.

A rőzsegyűjtés és tűzrakás után felsorakoztunk, hogy megalkossuk a csapatokat a számháborúhoz. Aztán kezdődtek a nagy csaták: 7. és 8. osztály, 6. és 8. osztály végül pedig 7. és 8. osztály. Bár lettek győztesek és vesztesek, de végül mindenki nyertesként hagyta abba, hiszen egy jót játszottunk.

A sok mozgásban jól megéheztünk. Mindenki saját ízlése szerint sütötte meg ebédjét.

Még egy kis vidámkodás következett, majd a gáton át elhagytuk a Gyilkos-tavat.

Egy kis kerülővel csodaszép vörösfenyő erdőn keresztül tettük meg a buszhoz vezető utat. Kellemesen elfáradva szálltunk fel a járműre. Összegeztük véleményünket, mely szerint remek kirándulást tettünk, csodálatosan szép időben.  Eközben észrevettük, hogy az ablakon esőcseppek kezdtek kopogni… Még az égiek is velünk voltak.