Tanévünk egyik legnagyobb ünnepén szeretettel köszöntöm végzős tanulóinkat, az őket ballagtató osztályfőnököt, a szülőket, meghívott vendégeinket, iskolánk valamennyi dolgozóját, tanulóját és minden kedves jelenlévőt!
Külön köszöntöm Ősz Ferenc, Tóth János, Mór Antal polgármester urakat!
Tisztelt Vendégeink! Kedves Ballagó Diákok!
Republic idézettel búcsúztatok és fejeztétek be az elmúlt nyolc évről szóló gondolataitokat az imént. Azt talán már el is felejtettétek, hogy amikor kezdtétek az általános iskolát nem sok fogalmatok volt róla, miért is vagytok itt. Erre most nektek egy másik dalszöveggel, Ákos szavaival válaszolok. „Azért vagy itt, hogy mindent láss, értsd a szót olvasd az írást. Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, s az égbe szállj, nehogy a porba hullj!”
Az igazgatóknak az a dolguk, hogy ilyen és ehhez hasonló bölcs gondolatokat idézzenek, vagy fogalmazzanak meg a ballagók felé. Sokszor nehéz elkerülni az unalmas, közhelyes szövegeket, hiszen többnyire az igazgatók ismerik legkevésbé a ballagókat, mert ők tanítanak a legkisebb óraszámban. Így aztán csak nagy általánosításokat tudnak mondani. Én azonban jól ismerlek benneteket, hiszen két évig minden fizika órát együtt töltöttünk. Voltak, akik szakkörre is jártak hozzám, vagy velem kísérleteztek a szertárban.
Az együtt töltött időre visszagondolva elmondhatom, hogy jó volt veletek. Szeretetre méltók vagytok.
Szeretem bennetek, hogy elfogadtátok, az alapvető magatartási szabályokat be kell tartani, az órán pedig dolgozni kell. Így aztán nagyon eredményes és emlékezetes két évet töltöttünk együtt. A fizikát mindannyian a tőletek elvárható módon megtanultátok. Ezt nemcsak én állítom, hanem a külső megmérettetések is bizonyítják, hiszen a két év alatt két megyei első helyet is sikerült elérni. Ezért közületek egy tanuló, Gulyás Eszter tizenhatodikként felkerült az iskolai dicsőségfára, ahol a kiváló tanulmányi eredményű és tanulmányi versenyeken kiemelkedően teljesítő 8. osztályosok szerepelhetnek.
Szeretem bennetek, hogy olyan klasszikus értékeket képviseltetek az óráimon, mint a tanár iránti tisztelet, figyelmesség, példaképkeresés.
Szeretem bennetek, hogy sok mindenben tehetségesek vagytok, néhányan különböző tantárgyi versenyeken, vagy szavaló és mesemondó versenyen értek el eredményeket, mások nyelvvizsgát tettek, van, aki szépen rajzol, és jó néhányan kiválóan táncoltok.
Szeretem bennetek, hogy mindig számíthattunk rátok az iskolai rendezvényeken. Tánctudásotokat nemcsak helyben, de a szomszédos városban és még külföldön is nagy sikerrel mutattátok be.
Szeretem bennetek, hogy motiválhatók vagytok, és egész órán képesek vagytok dolgozni a tudásért,… meg persze a kék és piros korongokért.
Szeretem bennetek, hogy minden információt magatokba akartok szívni… még akkor is, ha ez részben a telefonotok segítségével a szünetekben történik.
Szeretetre méltók vagytok, segítitek egymást,… főleg órák előtt a házi feladat megosztásával…. És ez így van jól, erről szólnak a diákévek. Így, mindezekkel együtt fogtok hiányozni nekünk.
Végül pedig maradjunk a dalszövegeknél és fogadjatok útravalóul egy Quimby gondolatot: „Vannak jó szelek, s persze rosszak is, bár a hullámok mögött vár ránk a part, de semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”
Kedves Szülők!
Francis Hope szerint: „Amikor a gyerek felnő, ideje, hogy a szülők a saját lábukra álljanak.” Komolyabbra fordítva a szót, kedves szülők, látniuk kell, gyermekük hamarosan felnő. Pár év a középiskolában és hivatalosan is nagykorúvá válik. Az Önök segítségére azonban még szüksége lesz, mutatniuk kell a helyes irányt. Fontos, hogy jövendő tanáraikat is támogassák majd a nevelő, oktató munka eredményessége érdekében. Higgyék el, az egységes nevelés az Önök malmára hajtja a vizet. Sok erőt kívánok mindnyájuknak ehhez!
A ballagó diákok településeink polgármestereitől egy kerámia emlékplakettet és egy csokor virágot vehettek át.
