A magyar televíziózás legszínvonalasabb és legértékesebb darabja a Duna tévén futó Hazajáró című sorozat.  A film készítői a Kárpát-medence legszebb tájait járják be, bemutatva a földrajzi, történelmi nevezetességeket. A csodálatos képek mellett azt is fontosnak tartják, hogy az adott tájegységen élő magyar emberek életébe is bepillantást nyerjen a néző.

Az első forgatási helyszín a magyar turistaság bölcsője a Magas-Tátra volt, ugyanis a film készítői így akartak tisztelegni a Magyarországi Kárpát Egyesület előtt, hisz hazánk első turistaszervezete éppen e tájon végzett úttörő munkát a XIX. század végén.

Kenyeres Oszkár Hazajáró-szerkesztő sok élményt őriz emlékezetében. A legkülönlegesebb magashegy a téli Királykő volt, a legnagyobb kaland egy kunyhó kiásása a hó alól a Páringban, a legmeghatóbb magyar-magyar találkozás a délvidéki Maradék nevű faluban történt, ahol az utolsó magyar, Géza bácsi énekelt a forgatócsoportnak.

A film szerkesztője mesélt kalandos, sőt veszélyes élményekről is. A filmek nagy része egy hegycsúcson ér véget a naplementével. Talán sokaknak eszébe sem jut, de a Hazajáróknak le is kell jutni még a hegyről sötétben, ami 5-6 órás gyaloglást jelent általában. Ezekhez a lemenetelekhez fűződnek a legnagyobb kalandok. De feledhetetlen emlék, amikor sífutó léccel kellett a Körmöci-hegység legmagasabb pontjáról derékig érő hóban lejutni.

A filmsorozat alkotói igyekeznek egyensúlyt tartani a különböző vidékek között, hogy Erdély és Felvidék mellett azért a kevésbé ismert tájakra is elvigyék a nézőt. A sorozat nagy népszerűségnek örvend, a gyönyörű képek mellett sokat megtudhatunk egy adott vidék történetéről, hagyományairól és arra bíztatja a Hazajáró a nézőket, hogy kerekedjenek fel és személyesen ismerjék meg a Kárpát-medence megannyi csodáját.

A sorozat készítőit 2012-ben Magyar Örökség díjjal tüntették ki.