Osztálykirándulás – 8. osztály
Az idén a Szelidi-tó melletti Lepke Üdülő és Erdei Iskolai Oktatóközpont volt három napos kirándulásunk célpontja. Ez az üdülő Dunapatajtól 5 km-re fekszik csendes környezetben, 5 perc sétányira a tótól.
Reggel az induláskor igen szomorú, esős időben volt részünk. Szerencsére, mire odaértünk az eső is elállt, a nap is kisütött. Szeretnek bennünket az istenek.
A kipakolás és a szállás elfoglalása után megettük a magunkkal hozott elemózsiát, és készültünk első programunkra, a tó-túrára. Laci bácsi vezetésével sétáltunk végig a tanösvényen, megismertük a tó keletkezésének történetét, halait, madarait, növényeit.
Séta közben egy igen fiatal vízisiklót tekinthettünk meg nagyon közelről, majd találkoztunk egy eltévedt mocsári teknőssel is. Hatos csoportokban indultunk neki az elektromotoros csónakkal a rövid vízitúrának. A mentőmellény igen jól állt mindenkinek. A víz közelsége meghozta étvágyunkat.
A finom vacsora után sorsolás alapján csoportokra oszlottunk, és egy szokatlan vetélkedőn szerepeltünk nagy sikerrel. A csapatoknak – többek között – egy ismert dalt (Boci, boci tarka) kellett elénekelniük különböző stílusban, illetve egy ismert mesét kellett eljátszaniuk pantomim módszerrel.
Este persze mindenki nehezen tért nyugovóra.
Másnap reggeli után volt egy kis szabadidő, ugyanis a lovaskocsik fél tízkor érkeztek értünk, hogy elvigyenek Bakodpusztára, ahol lovasbemutató várt bennünket.
A csikósok, kocsihajtók, hatökrös szekér, puszta-tizes bemutatkozása után bemehettünk az istállóba, hogy közelebbről is megismerhessük a főszereplőket. Miután visszatértünk igen jólesett a bőséges babgulyás és fánk ebéd.
A délután hosszú távú fürdéssel telt, ahol a vízenfutással is megismerkedhettek a vállalkozó szelleműek. Akik nem akartak fürödni, azok Slepp Sanyi bácsival, a fiával és néhány pecabottal üthették agyon idejüket. Fogni persze semmit nem fogtak, mivel a horgászás egyik legfontosabb kelléke a csend.
A bolognai spagetti elfogyasztása után következett a vetélkedő második fordulója, amelyen a csapatok ritmusérzéküket, zoológiai ismereteiket és labdakezelésüket mutathatták be a zsűritagoknak. A „Jeromos” volt az este legizgalmasabb játéka. A vetélkedő nyertesei egy-egy frizbivel lettek gazdagabbak. Később tábortüzet gyújtottunk, és annak fényénél beszélgettünk sokáig. Bence bemutathatta szakácstudományát. Az ő közreműködésével készültek el az igen ízletes hazai pirított szendvicsek és sült almák.
Ezen az estén mindenki hamarabb el tudott aludni.
Az utolsó nap a gemenci túra várt ránk. Józsi bácsi kísért el bennünket. 70 kilométernyi buszozás után a pörbölyi központban egy tízperces filmet láthattunk, amely röviden összefoglalta mindazt, amit Gemencről tudni illik.
Ezután kisvonatra szálltunk és csak gyönyörködtünk az ártéri erdő csodálatos világában. Az utolsó előtti megállóhelyről egy rövid túrát tettünk az erdei tanösvényen egy helyi idegenvezető irányításával. A séta végén aki akart, felmászhatott a kilátóba. Ott fenn „Meg is állt, hogy körülnézze a világot.” Újra kisvonatra szálltunk, hogy eljussunk a következő látványosságig. Egy vadkerítéssel körülkerített helyen annyira szelíd volt a gímszarvas és a vaddisznó, hogy a kezünkből evett mindkettő, így testközelből is megcsodálhattuk őket. Rövid gyaloglás után az egyik kiállítóhelyen a méhészettel, a másikon Gemenc fáival, növényeivel, állataival ismerkedhettünk meg.
Hazaúton Baján megálltunk, hogy megnézzük a Sugovicát, és ehessünk végre fagylaltot is. Kalocsán pedig a paprika történetével, feldolgozásával ismerkedtünk meg a Paprika Múzeumban.
Innen már hazafele hozott a buszunk. A tervezett este hét óra helyett kilenckor érkeztünk meg igencsak fáradtan.
Rumán Sándor
osztályfőnök
