A 3-4. osztályos tanulók a tanév nagy részében a történelmi olvasmányok bűvöletében éltek. A szorgalmas tanulás megkoronázása volt a visegrádi történelmi kirándulás. A királyi palota szépen felújított romjai tiszteletet parancsoló módon emelkednek a látogatók feje fölé. Láttuk Mátyás király életének legfontosabb helyszíneit, megcsodáltuk az oroszlános kút vörös márványkövének míves faragását.

A vadászat királyi mulatság volt, és ehhez sok esetben sólymokat, kutyákat is segítségül hívtak. A nemes madarak fejünk fölötti röpte nem rémítette meg a gyerekeket, bár a felzúgó kiáltások némi meglepetésről árulkodtak.

A királyi palotától pár percnyi sétával elérkeztünk a Salamon-toronyhoz, ahol egykor a vár lakói töltötték harcos hétköznapjaikat. Itt ért az igazi nagy meglepetés: félénken elfoglaltuk a nézőteret, de csakhamar bátorságra kaptunk, hiszen a király és az udvarhölgy a mi kis csapatunkból került ki. És ki merné bántani félelmetes fegyvereivel a király hozzátartozóit?

Harsány nevetés és hangos kiabálás közepette megismerkedtünk a korabeli fegyverekkel, még egy sérültet is elláttunk, megmentve annak életét.

A mese éppen jókor jött: kissé elfáradtunk. De ki gondolta volna, hogy itt is szemet vetnek ránk? Bizony munkára fogtak ismét, és végigjátszatták tanulóinkkal az aranyszőrű bárány izgalmas történetét. Úgy tűnik, gyerekeinket semmi sem lepte meg. Helytálltak, akármilyen feladat elé állították is őket.

Befejezésként egy furcsa játszótéren próbáltuk kipihenni a sok élményt és szereplést. Persze, hogy nem volt elég az idő, itt bármeddig elmulattunk volna… De indulni kellett haza, hogy az aggódó szülők végre visszakapják vidám csemetéiket.

Székely Emese, tanítónő