Ballagási ünnepségünkön sok szeretettel köszöntök minden kedves vendéget, Aka, Bakonysárkány, Vérteskethely települések polgármestereit, Esperes Urat, a szülőket, iskolánk pedagógusait, tanulóit és utoljára, de mégis legelsősorban ballagó nyolcadikos növendékeinket!

Kedves Ballagó Diákok!

„Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.”

Tarisznyát kaptatok a vállatokra, virágot a kezetekbe, búcsúztok, indultok. Búcsúzom én is.

Hosszasan elmélkedtem azon, milyen gondolatokkal váljak el tőletek. Nehéz a helyzetem, mert pedagógus pályám alatt, - ami már majdnem negyed évszázados - először állok úgy egy ballagó osztály előtt, hogy tanórákon nem találkoztunk.

Mégis sokat hallottam rólatok az elmúlt nyolc évben. Hallottam, hogy nagyon tehetségesek vagytok, hogy páratlan eredményeket értetek el a tanulmányi versenyeken, hogy színvonalas műsorokat produkáltatok, hogy jól szavaltok, többen játszotok hangszeren.

És hallottam még sok-sok információt a magatartásotokról, a tanórai viselkedésetekről, az egymással és tanáraitokkal való sajátos kapcsolatotokról.

Nem a veletek kapcsolatos ellentmondásos információkat szeretném mérlegre tenni, inkább tanácsot adnék, hogy a bennetek rejlő tehetséget, kreativitást hogyan tudjátok a jövőben a magatok és környezetetek javára fordítani.

Ehhez egy költőt hívtam segítségül, hogy kimondja, amit útravalóul nektek adnék. Petőfit választottam.

„Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.”

Ez volt az első üzenet, amit ma Tőle idéztem.

Kívánom, hogy mindannyiótok lelke megtalálja álmainak valóra váltását, nyissátok szélesre ablakotokat!

Bízzatok önmagatokban, higgyetek abban, hogy:

„A világon semmiféle tehetség el nem vész. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye.”

Hiszen minden embernek dolga van ezen a világon. Keressétek, kutassátok, és ha megleltétek, örüljetek! Nagy adomány a tehetség, rajtatok múlik, hogyan használjátok ki!

„Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az.”

Most új időszámítás kezdődik számotokra, középiskolások lesztek. A nap továbbra is 24 órából fog állni, de érettebben döntötök majd arról, mivel is töltitek meg.

S vajon mi lehet az, ami vezéreljen benneteket, hogy helyesen döntsetek?

„A becsülettől soha el ne térj.”- mondja Petőfi Sándor.

A legfontosabb üzenetek mindig a legegyszerűbben hangzanak. Petőfi tudta, milyen fontos a becsület. Most neked mondja, életed kivételes napján.

Indultok, ahogy Petőfi is sokszor tette, ő azt mondta egyszer:

„Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;”

Kívánom nektek, hogy ti is így lássátok: legyen az általános iskola minden emléke olyan szép, amilyen Petőfi kék erdősége, és legyen a jövő bíztatóan zöld vetés!

Hiszen:

„Tiétek lesz a végtelen jövő.”

A költő utolsó üzenete szól hozzátok:

„Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
Szeresd hiven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szivednek legtisztább helyére zárd,”

Kívánom, hogy így legyen, jó utat, nyolcadikosok!

Benisné Manner Melinda, igazgató