A mai napunk a már megszokott rendben indult. Reggelizés és a hidegcsomag felvétele után indultunk Ausztriába. Mielőtt első állomásunkra érkeztünk volna, egy rövid pillantást vetettünk a szentmargitbányai (St. Margarethen) Római-kori kőfejtőre. Ez azért volt fontos számunkra, mert később az „ikerpárját” is megnéztük Magyarországon. A célunk Ruszt volt, a gólyák és a szőlő városa. A Fertő-tó környékének legszebb települése, a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa, bájos hangulatú, nyugalmas, csendes, csupán a háztetőkön lakó gólyák kelepelését lehet hallani. A Fertő táj részeként világörökségi védettséget élvező, a tó nyugati partján fekvő  Ruszt középkori városfalakkal körbevett belvárosának szinte minden épülete műemlék. A város legrégebbi épülete, a Rathausplatzon lévő, több kor emlékét is őrző Fischerkirche.

A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplomot belülről is megtekintettük. Külön figyelmet fordítottunk a Szent Márton püspök jótettét bemutató ablakképre, hiszen német népismereten is tanulunk róla.

Természetesen a Fertő-tó „fővárosában” nem hagyhattuk ki a vízpart megtekintését sem. Örömünkre szolgált, hogy üdvözöltek bennünket a nyári ludak.

Ausztriából ismét Magyarország felé vettük az irányt. A határ közelében, a Páneurópai Piknik Emlékhelyen megálltunk. Részben mi is egy kis piknik keretében fogyasztottuk el a tízórait, másrészt megtekintettük a vasfüggöny maradványát. Megismertük a történelmi vonatkozásokat és megtekintettük az Áttörés című szobrot, később az eseményhez kapcsolódó kettős keresztet is.

Így már el is érkeztünk Fertőrákos leghíresebb látnivalójához, a Kőfejtőhöz. A korszerűen felújított bemutatóhelyen egy nagyon élvezhető, vezetéses túrán vettünk részt. Végig jártuk az évszázadokon át tartó bányaművelés után maradt hatalmas katlant és a felszín alatti gigantikus termeket. Megtekintettük a Barlangszínházat, az őslénytani bemutatót és a lajtamészkő hasznosítását bemutató kiállítást is. Felszíni túránk során nagyon hasznos információkat kaptunk a természeti környezetről és persze csodálatos panoráma tárult a szemünk elé.

Fertőrákoson aztán hajóra szálltunk, hogy ismét Ausztriába induljunk. A Drescher hajóval Illmitzbe utaztunk.

Egy órás Fertő-tavi ringatózás után érkeztünk meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park egy igen látványos területére. Már várt bennünket következő „járművünk”, a lovaskocsi, melyet egy kedves osztrák bácsi vezetett. Ő volt egyben az idegenvezetőnk is. A német nyelvű tájékoztató egy részét megértettük, de a szakmai kifejezések helyes értelmezése érdekében Magdi néni segített a fordításban. A várakozásunkon felüli, rendkívül izgalmas utazásban volt részünk. A nemzeti park egy különleges formában tárult elénk, minden természeti kincsét, színes élővilágát közvetlen közelről megcsodálhattuk.

Visszafelé ismételten az országhatárt átszelő hajóúton érkeztünk. Az utolsó célhelyre, a soproni Taródi-várba már busszal utaztunk. A várat az építést végző Taródi István fia mutatta be számunkra. Elgondolkodtunk a régi elnevezés, a Bolondvár név esetleges okán. Ezt most nem fejtenénk ki…

Tervezett programunkat befejezve néhány esőcsepp jelezte, éppen ideje vacsorázni. A remek napot egy finom vacsora koronázta meg. Ez volt az első este, hogy többen voltak, akik mindent megettek. Rövid pihenő után megbeszéltük a látottakat, természetismereti és német feladatokat oldottunk meg. A közös programot egy jó játékkal zártuk.