1. nap

 Izgatottan várta a 7. osztály a június 2. reggelét. Még a szombati korán kelés sem jelentett gondot. Napokkal, hetekkel korábban az osztály többsége erről a pillanatról álmodott. Miután mindenki elköszönt a hozzátartozóitól és elfoglalta kényelmes helyét, a busz elindult uticélunk első állomása, Nagyvárad felé. A hosszú utazás alatt, kellő időnk volt megismerni útitársainkat, a bakonycsernyei diákokat és tanáraikat.

 

  A kényelmes utazás ellenére, vártuk már a nagyváradi pihenőt. A tízórai elfogyasztása után látogatást tettünk a nagyváradi római katolikus székesegyházban, a templomkertben pedig megemlékeztünk Szent Lászlóról a tiszteletére felállított szobor előtt.

 

 Ekkor utazásunk első felén voltunk csak túl, de tudtuk, hogy rövid időn belül megérkezünk Erdély kapujába, a történelmi Erdély és Partium határához. A Réz- hegységben közel 600 m magasságban található Király-hágón nem győztünk gyönyörködni az elénk táruló panorámában, amit igyekeztünk minél többen megörökíteni.

 

 A fotózást követően folytattuk útunkat, mivel több órányira voltunk még szálláshelyünktől, Székelyszentlélektől. Útközben megpillanthattuk a Tordai-hasadékot, mely a legenda szerint akkor keletkezett, mikor Szent László király lova a Patkó-kő sziklájára dobbantott. Székelyszentlélekhez közeledve találgattuk, vajon mi lesz a vacsora, és milyen lesz a szálláshelyünk. Az Edit Vendégházhoz érkezve honismereti vezetőnk és a vendégház háziasszonya üdvözölt minket, majd elhelyezkedtünk a megterített asztalokhoz és elfogyasztottuk a három fogásos fenséges vacsorát.

     

                                              

 Ezután a kijelölt szálláshelyeken nyugovóra tértünk, kipihenni a hosszú út fáradalmait.

 2. nap

A második nap is színes programokat tartogatott számunkra. A tartalmas reggeli elfogyasztása után elindultunk Korondra, de mivel eleredt az eső, így programjaink sorrendjét megváltoztattuk. Elsőnek a Medve-tót sétáltuk körbe. Szováta belvárosában a múlt században épült és eredeti állapotukban megőrzött favillákban gyönyörködhettünk.

 

Honismereti vezetőnktől megtudtuk, hogy a tó vizének magas sótartalma miatt nem él meg benne semmilyen élőlény egy piros lárva kivételévet. Nyáron a hőmérséklete elérheti akár a 30-35⁰C fokot, ezért a tó vizét és a kimerített iszapot a gyógyászatban hasznosítják, mivel jótékony hatással van mozgásszervi-, és egyes bőrbetegségekre. Ezért Erdély Holt-tengerének is nevezik.

 

Séta közben alkalmunk volt kipróbálni a kültéri fitness eszközöket is.

 

A sétát követően a közel 3 km mélyen található parajdi sóbányába ereszkedtünk le. A bányába vezető út első felét a helyi buszjárattal egy 1250 m hosszú tárón, a második felét pedig közel 200 lépcsőn tettük meg. Honismereti vezetőnktől megtudtuk, hogy a helyiek Parajdot a só hazájának nevezik. Tavasztól őszig a bányászást leállítják, és a turizmus kerül előtérbe. A bánya klímája alkalmas az asztmatikus betegségek gyógyítására. A Parajdon bányászott só alkalmatlan emberi fogyasztásra, viszont jól hasznosítható a mezőgazdaságban és télen az utak síkosságmentesítésben.

A plafon és a falak csillogtak a sókicsapódásoktól, a padló fényesre csiszolt márványlap érzetét keltette. Körben játszóterek hintákkal, a falak mentén kempingasztalok biztosították a szórakozást, pihenést. Látva a hatalmas falakat nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, és ujjbegyünket végighúzva a falon megízleltük a sósziklát. A Sószorosban tervezett sétánk meghiúsult, mivel azokban a napokban megjelent néhány medve a környéken. Korondra érve Ilyés-Vészti Mihály fazekasmester műhelyét látogattuk meg. Mivel a település agyagos talaja, alkalmatlan mezőgazdasági tevékenységre, a férfiak korongoznak, a nők mázaznak és „virágoznak”. A mester távollétében honismereti vezetőnk mutatta be a műhelyben folyó munkát, majd megtekintettük a kiállított cseréptárgyakat.

 

Késő délután Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk sírjánál, majd átsétáltunk a parkban található Trianon emlékműhöz.

 

Ekkor gyomrunk jelezte, hogy közeledik a vacsora ideje, és visszatértünk Székelyszentlélkre. Esténként átbeszéltük az aznapi történéseket kártyázás közben.

3. nap

A reggeli elfogyasztása után látogatást tettünk a Székelyszentléleki Dr. P. Benedek Fidél Általános Iskolában. Miután az iskola igazgatója bemutatta az intézményben folyó munkát, megtekintettünk néhány matematika tesztfeladatsort, mivel a nyolcadikosok éppen az év végi vizsgák előtt álltak.

 

Iskolalátogatás után az 1801 m magas Madarasi-Hargita felé vezetett utunk. Ivóhoz érve az út egy részét traktorral tettük meg a menedékházig, majd gyalog sétáltunk fel a székelyek Szent Hegyére.

 

 A csúcson rendkívüli látványban volt részünk, szinte egész Erdély a lábaink előtt hevert. A kereszt és kopjafa rengetegben elhelyeztük nemzeti színű szalagunkat, majd visszasétáltunk a menedékházhoz, a traktorral pedig az Ivó völgyébe ereszkedtünk. Túránk során megismerkedtünk Hargita növény és állatvilágával, amelyek alkalmazkodtak a nehéz éghajlati viszonyokhoz, mint például a törpe boróka, lucfenyő, áfonya, ... Bár sokan kíváncsiak voltak a „barna mackóra”, szerencsénkre a „nagy találkozás” itt is elmaradt.

 

Székelyudvarhelyen (az óvó nénik és tanító nénik városában) a Patkóban elhelyezett Vasszékely szobor előtt rövid előadást hallgattunk meg a városról, hírességeiről. Séta közben alkalmunk volt a városháza előtti téren betekinteni a június 4-ei megemlékezésbe, majd a Szoborpark megtekintése következett.

 

Szejkefürdőn a 14 székelykapun át vezető úton, felsétáltunk Orbán Balázs sírjához. Miután Takács Dominik és a honismeret vezetőnk ismertette a székely író, történész, etnográfus és publicista  életrajzát, megkoszorúztuk az emlékművet.

 

Az est fénypontja a vacsora után következett. A Boróka Néptánc Együttes néhány tagjával táncos-zenés mulatságon vettünk részt, ami nagyon jóra sikeredett. Az együttes magyar palatkai táncokat mutatott be, majd moldvai, felcsíki körtáncok néhány tánclépésével ismerkedtünk meg. Ezek után senkit sem kellett elringatni, mert hullafáradtan estünk az ágyunkba.

 

4. nap

Elérkezett a visszaút pillanata. Mindenki úgy érezte, csak néhány röpke pillanatig tartózkodtunk Székelyföldön. Miután elköszöntünk vendéglátóinktól, búcsút intettünk Székelyszentléleknek, majd Segesvár irányában folytattuk útunkat.

Fehéregyháza határában rövid időre megálltunk Ispánkútnál Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén, megemlékeztünk a költőről, és megkoszorúztuk emlékhelyét.

 

Segesvár, a szászok földje volt programunk utolsó helyszíne. Miután felsétáltunk a történelmi városközpontba, megismerkedtünk az alsó- és felső vár nevezetességeivel. A két városrészt 168 fokból álló fedett lépcső köti össze, amelyet a legenda szerint, ha valaki egy levegővétellel tesz meg, teljesül a kívánsága. Ez nekünk sem sikerült.

 

A várost a középkori német építészeti műemlékek teszik különlegessé, mint például az óratorony és a céhek tornyai. Feltételezések szerint a Torony téren található az a ház, amelyben a kegyetlenségeiről elhíresült Vlad Dracula született.

Programunk befejeztével elköszöntünk honismereti vezetőnktől, és elindultunk hazafelé. Fáradtan, de új ismeretekkel, élményekkel és baráti kapcsolatokkal gazdagodva érkeztünk meg az esti órákban Bakonysárkányba.

Mór Mária, osztályfőnök