Intézményünk egy csoportja október 19-én a komáromi Magyar Lovas Színházban tekintette meg a Háry János című darabot.

Iskolánk pedagógusa, Molnár Gábor már évek óta táncos előadó a színházban, több tanulónk látta már fellépni egy-egy előadáson. Ez alkalommal azonban meglepetésként érte résztvevő csoportunkat, hogy iskolatársuk, Takács Dominik is felbukkant a táncosok között, ő is fellépő volt.

Ez alkalomból, no meg táncos sikereinek apropóján készített V. Molnár Balázs interjút Dominikkal.

Táncos fellépőinkre, mesterre és tanítványára egyaránt nagyon büszkék vagyunk, gratulálunk nekik!

Egy élményekben gazdag év –  interjú Takács Dominikkal

 Az év vége mindig arról szól, hogy összegezzük, mit sikerült megvalósítani az év eleji terveink közül, s milyen váratlan dolgok történtek velünk. A bakonysárkányi Fekete István Általános Iskola jövőre ballagó diákjával, a néptáncos Takács Dominikkal beszélgettem a saját, néptáncban gazdag 2018-as évéről.

• Dominik, mióta is néptáncolsz?

• 4 éves korom óta folyamatosan táncolok, de előtte is már a táncházakban beálltam a nagyobbak közé, szóval mondhatjuk úgy, lassan 10 éve.

• Hol kezdted a táncot, hol ismerkedtél meg a népzenével?

• Itt, Bakonysárkányban az óvodában kezdtem el Gábor bácsinál (Molnár Gábor Táncoktató) a néptáncot, és aztán lassan 10 éve a szerelmese lettem, egyszerűen imádom a magyar néptáncot.

• Mi az, ami a néptáncban ennyire vonz téged?

• Igazából, amikor elmegyek táncolni, fellépek a színpadra, akkor ki tudok zárni mindent magam körül, az egész világot, akkor csak a tánc van. Nyugodt vagyok és élvezem a zenét, a táncot, s mindent, ami körülveszi a néptáncos létet.

• Látszik a szemeiden mindez, viszont látom benned azt is, hogy 13 éves korod ellenére egy felnőttes tudatosság és profizmus érződik rajtad. Idén elég sok impulzus ért ahhoz, hogy tényleg a néptánc felé tereld az életedet.

• Igen így van, hiszen Székesfehérváron volt egy regionális szólótáncverseny idén, amin elindultam. Gábor bácsi szólt, hogy van egy lehetőség és én azonnal rávágtam, hogy megyek. Itt a legjobbakat „Mezőföld virága” címmel díjazták. Ezt a díjat én is megkaptam, bár csak utólag, mert valamiért kimaradtam ott helyben a díjazásból. Nagyon sok dicséretet kaptam a táncom után, és kaptam kritikát is, de az mind olyan volt, amit orvosolni tudok.

• S ha jól tudom, ezen a versenyen már egy felnőtt csoport táncosaként voltál ott.

• Igen, már három éve járok a Móri Forgatós Táncegyüttesbe. Először az Kis-Forgatósba jártam, aztán másfél év után az ifibe, s nem sokkal később elkezdtem a felnőtt együttesbe is. Nagyon gyorsan befogadtak szerencsére, mert hát a néptáncban sok erőt tud adni a jó közösség, az igazi csapatszellem.

• Ez az év tartogatott még Neked több meglepetést is, köztük egy turnét.

• Igen, a Forgatóssal eljutottam Montenegróba. Ez egy csodálatos élmény volt, s mindaz, amit ott átéltem. A tengerpart, a hegyek és az, ahogyan ott imádták a magyar néptáncot. Csodálatos volt minden, s a mi állunk esett le attól, hogy mennyire megtapsoltak, szerettek bennünket.

• S hogy ne legyen vége az élményeknek, az ősszel is érkezett egy felkérés, egy lehetőség.

• Igen, Gábor bácsi ismét szólt, hogy a Komáromi Lovasszínházban be tudnék-e ugrani egy hétvégére. Szerdán és csütörtökön voltak a próbák, pénteken és szombaton a fellépések. Először megijedtem, hogy mi lesz a tanulással, meg hát izgultam, de aztán egyből rámondtam az igent erre is. Nem volt nehéz a tánc, amit meg kellett tanulnom, és még egy kisebb – nem beszédes - szerepet is kaptam, én voltam a Jégországból a bevándorló Magyarország felé, és…nem engedtek be.

• Ez az év akkor tényleg a siker éve volt Neked a néptáncban. Merre tovább?

• Az a probléma, hogy ahova szeretnék menni tanulni majd, onnan nem tudok minden héten hazajönni, viszont az iskolának is van férfi tánckara, szóval a táncot mindenképpen folytatni fogom.

• Legyen így, és további sikeres éveket, évtizedeket kívánok Neked.

 V.Molnár Balázs