1. nap

Ragyogó napsütéses időben indultunk az öt napos alpesi nyelvi táborunkba. Szüleinktől egy gyors búcsúzás, némi izgalom, de pár perc múlva mindenki visszanyerte régi formáját. Beindult a véget nem érő, folyamatos mesélés, éneklés a buszon magyarul és - Zsófi néni segítségével - időnként németül.

Az első megállónál – még Magyarországon - tízóraiztunk, és megalakítottuk csapatainkat. A sötét(kék)eket, a fel(világos)ultakat és a pirosakat. Minden csapatnak jutott egy pedagógus is, aki a szárnyai alá vette.

Lassan haladtunk, útépítések sora. 30 km/h, 40 km/h, 50 km/h. Kötelező pihenés a sofőrnek és ebéd az utasoknak. Ennek eredményeképp nem értük el az utolsó Haulit. Nem baj, majd pótoljuk. Kárpótlásként havas csúcsok, szép hidak, várak, egy rövid túra az Enns folyó mentén, és irány az Óperenciás (Ober Enns) tengeren túlra, ahol várt a mi kis kastélyunk, a JEKA szállás.

Mivel a kastélyban szolgák nem vártak ránk, maradtunk a „magad uram, ha szolgád” nincs elvnél. Piros csapat tíz ügyes kezével finom vacsorát varázsolt az egész csoportnak: grízgombóc leves, makaróni, barack.

Tele pocakkal aztán mosogatás, majd egy óra feladatozás.

Környék rövid feltérképezése, szobák elfoglalása, esti tisztálkodás és reméljük hamarosan alvás.

Csók a szülőknek, mindannyian jól vagyunk!