Hétkor keltünk, tisztálkodás után reggeliztünk és úti csomagokat készítettünk.

Nagy izgalommal vágtunk tanulmányutunk legnagyobb attrakciójához, a 3000 m magasan fekvő Dachstein-gleccser meghódításához. Kezdetben gyönyörködtünk a tájban, az alpesi legelőkben, a rendezett házakban, majd német mondatokat fogalmaztunk az út mentén látottakról. Aztán kezdett izgalmasabb lenni az út. Az adrenalin mindenkinél olyan mértékben emelkedett, ahogy a felfelé vezető út. Szerpentinút hajtű kanyarokkal, 20 %-os emelkedő, alattunk és felettünk gyönyörű fenyves. 2000 m-ig mentünk a busszal, amikor elértük a felvonót. A nemrég felújított kabinokban, néhányan a tetőn is utazhattak. Páratlan élmény volt, 1000 m-t emelkedtünk. A többség csak akkor hitte el, hogy a tetőn mindenütt hó van, amikor saját szemével látta. Pedig reggel 28 fokban indultunk a szálláshelyről. Felejthetetlen volt már az első pillanatokban a sziklák fölé nyúló kilátóra menni, Ausztria legmagasabban fekvő függőhídján átsétálni és a páratlan kilátásban gyönyörködni.

Ezután a jégpalotába mentünk, ahol szebbnél szebb faragott jégszobrokat láttunk a szivárvány minden színében megvilágítva. Persze, hogy elfoglaltuk helyünket a királyi jégpalotában is.


Ezután egy óriási túrára indultunk a gleccseren, néhol 30-40 cm mélyre süllyedtünk a hóban, de végül feljutottunk a célhelyre és elfogyasztottuk úti csomagunkat. Mindannyian megfogalmaztuk, hogy olyan látványban részesültünk a csúcson, amit szüleinknek semmilyen fényképen nem tudunk átadni. Csodálatos volt!

A visszaút kissé könnyebb volt, de összességében nagyon elfáradtunk. Igazán üdítő volt, hogy a végén 100 m hosszan futószalaggal utazhattunk.

Rövid pihenő és sütkérezés után újra beszálltunk a kabinba és leereszkedtünk a buszunkhoz. Ez volt az igazi szabadság 3000 méteren!

A szálláson a világoskék csapat készített finom vacsorát: gyümölcsleves, hamburger pogácsa burgonya körettel és salátával, tejszínes joghurt. Ezután mosogatás, feladatozás.