„Maradjunk még legalább egy hetet!” - kértük többen ma, az utolsó nap reggelén. Tudtuk azonban, hogy ez nem lehetséges. Meleg reggelivel készültünk a hosszú útnak, s úti csomagot is elegendőt készítettünk.

Mivel az első napon lekéstük a Haulit, úgy szerveztük át a programot, hogy hazafelé Erzberg felé utazzunk és bepótoljuk ezt az élményt. Most nagyon időben érkeztünk, volt időnk egy kis beszélgetésre és játékra is. Pontosan 12 órakor beállt az óriási gépezet: turisták szállítására alkalmassá tett hatalmas dömper. Hozzávetőleg ötvenen szálltunk fel rá. Az idegenvezető sok információt mondott – természetesen németül – ezek közül megdöbbentőek voltak a számok. Dömper súlya, magassága, kerékméretek, szállítható súly, stb. Ezenkívül teljes geológiai ismeretetést kaptunk az ércbányáról, annak a történetéről és a mai működéséről. Egészen a hegy tetejéig mentünk, végig a szerpentinen haladva. Fent aztán megálltunk egy fotószünetre, amikor felmehettünk a kabin tetejére is.

Ez volt az utolsó tábori programunk, ezzel búcsúztunk a gyönyörű Alpoktól. Egy ideig még völgyhidak, alagutak, út menti folyók, patakok, havas csúcsok, majd zöld dombok, szőlők Burgerlandban és újra visszatértünk kis hazánkba.

Az autóbuszon értékeltük a tábori programot és a csoportok munkáját, a kitöltött tábori feladatlapokat. Piros, világoskék, sötétkék csoport. Ez a végső sorrend. Mindenki dobogós, járt a csokoládé a munkáért. A legnagyobb ajándék mégis a nyelvi, földrajzi fejlődés és a felejthetetlen élmények.

Csodálatos és nagyon tanulságos volt!