„Maradjunk még legalább egy hetet!” - kértük többen ma, az utolsó nap reggelén. Tudtuk azonban, hogy ez nem lehetséges. Meleg reggelivel készültünk a hosszú útnak, s úti csomagot is elegendőt készítettünk.

Mivel az első napon lekéstük a Haulit, úgy szerveztük át a programot, hogy hazafelé Erzberg felé utazzunk és bepótoljuk ezt az élményt. Most nagyon időben érkeztünk, volt időnk egy kis beszélgetésre és játékra is. Pontosan 12 órakor beállt az óriási gépezet: turisták szállítására alkalmassá tett hatalmas dömper. Hozzávetőleg ötvenen szálltunk fel rá. Az idegenvezető sok információt mondott – természetesen németül – ezek közül megdöbbentőek voltak a számok. Dömper súlya, magassága, kerékméretek, szállítható súly, stb. Ezenkívül teljes geológiai ismeretetést kaptunk az ércbányáról, annak a történetéről és a mai működéséről. Egészen a hegy tetejéig mentünk, végig a szerpentinen haladva. Fent aztán megálltunk egy fotószünetre, amikor felmehettünk a kabin tetejére is.

Ez volt az utolsó tábori programunk, ezzel búcsúztunk a gyönyörű Alpoktól. Egy ideig még völgyhidak, alagutak, út menti folyók, patakok, havas csúcsok, majd zöld dombok, szőlők Burgerlandban és újra visszatértünk kis hazánkba.

Az autóbuszon értékeltük a tábori programot és a csoportok munkáját, a kitöltött tábori feladatlapokat. Piros, világoskék, sötétkék csoport. Ez a végső sorrend. Mindenki dobogós, járt a csokoládé a munkáért. A legnagyobb ajándék mégis a nyelvi, földrajzi fejlődés és a felejthetetlen élmények.

Csodálatos és nagyon tanulságos volt!

Június 02.-án verőfényes napsütésben indult a 8. osztály kétnapos kirándulása.

Első utunk a pápai Kékfestő Múzeumba vezetett. Itt megismerkedtünk a cégalapító Kluge család múltjával, valamint azokkal a technológiákkal és receptekkel, amelyekkel a kék kelmék készültek. Az egykori üzem tárgyi emlékei mellett megtekinthettük más kékfestő műhelyek munkáit is.

Aztán a rekkenő hőségben folytatódott utunk a Várkertfürdőbe, ahol jól megmártóztunk a medencékben, kipróbáltuk az óriás csúszdákat, amely különleges izgalmakat tartogatott számunkra.

Kellemesen elfáradva, kipirult arccal hagytuk el a fürdőt, és utaztunk tovább a Bakony egyik legtisztább levegőjű településére, Farkasgyepűre elfoglalni szállásunkat. A vacsora elfogyasztása után lefekvés előtt egy 5km-es sétát tettünk a Pisztrángos-tóhoz tölgy-, bükk- és fenyőerdők ölelésében. Érdekességképpen megtudtuk, hogy Mátyás király számára is kedvenc tartózkodási hely volt e vidék.

Második nap a reggeli elfogyasztása után látogatást tettünk a kislődi Sobri Jóska kalandparkba. Itt változatos programok vártak bennünket. Kipróbálhatta mindenki erejét és bátorságát a drótkötélpályákon, stratégiai csapatjátékot játszhattunk, felülhettünk a vízibiciklire, kipróbálhattuk a vízi akadálypályát, hogy csak néhányat említsünk a sokféle lehetőség közül.

A nap végén bármilyen furcsán hangzik, megfogalmazódott bennünk az a tény, hogy ez volt az utolsó együtt töltött kirándulás. Hazafelé útközben felidéztük azokat a közös programokat, eseményeket, amelyeknek részesei voltunk a négy év során.

Mór Mária, osztályfőnök

Nagyon jól érezték magukat a 3. és 4. osztályosok az év végi tanulmányi kiránduláson. Először Herendre látogattunk el, ahol a Minimanufaktúrában 3D-s filmen, majd élőben is végignézhettük, hogyan készülnek a világhírű porcelántárgyak.

Lenyűgöző volt! Meggyőződhettünk róla, hogy rendkívüli kézügyesség, fegyelem, koncentráció és hatalmas kitartás szükséges ehhez a munkához.

Fantasztikus érzés lehet ilyen értékes termékek létrehozásában részt venni. A múzeumban 100 évesnél is régebbi porcelánokat láthattunk, csodálatosak voltak!

Ezután ebédelni indultunk az Essegvárhoz. Kalandos ösvényen jutottunk fel a vártorony tövébe, ahol az árnyékba húzódva elfogyasztottuk a hamuban sült pogácsát. (Meg a szendvicseket.)

Harmadik állomásunk a Fekete István tanösvény és kilátó volt. Hűs, árnyas úton sétáltunk, közben megcsodáltuk az erdei növényeket, főként tölgyfákat, virágokat. A kilátó előtti szakasz kicsit naposabb, meredekebb volt, igazi próbatétel! Mindenki megkönnyebbült, amikor a kilátó árnyékában megpihentünk. Miközben a színes feladatlapokat töltögettük, kis csoportokban felsétáltunk a kilátó biztonságos falépcsőin. Elképesztő látvány tárult elénk! Remek dolog, hogy a korlátra szerelt táblák alapján beazonosíthattuk, mit is látunk: Herend, Márkó, Bánd, Hajag-tető, Kab-hegy…

Utoljára még megálltunk Zircen fagyizni, és szerencsénkre éppen egy vándorcirkusz állatsereglete pihent a parkoló mellett. Így láthattunk zsiráfot, zebrákat, tigrist, kengurut, struccokat, bölényeket, tevéket, pónikat. Igazán remek záró program volt!

A BOOKR Kids applikáció mesekönyv, hangoskönyv, animáció és játék egyben. A mesélés, a mesehallgatás, a mesenézés új, interaktív formája, amelyben a mesék valóban életre kelnek. A bookrkids szerkesztősége pályázatot írt ki az alsó tagozatos gyerekeknek. A feladat, saját ötletek alapján, a tanítók irányításával teljesen új mesék írása megadott témára. A 3. és 4. osztályos gyerekek már sok mesét és ifjúsági regényt olvastak, nem csoda, ha tele voltak ötletekkel. A sok-sok óra munka meghozta gyümölcsét. Két kiváló mese született, amelyet az írókból, grafikusokból álló zsűri nagyon jónak értékelt. Örülünk, hogy kis tanítványaink ilyen különleges feladatokra is szívesen vállalkoznak. Gratulálunk! Felkészítő tanítók: Székely Emese és Szroghné Patvaros Zsuzsanna.

A 3. osztályos mese itt olvasható.

A 4. osztályos mese itt olvasható.