Tanévünk egyik legnagyobb ünnepén szeretettel köszöntöm végzős tanulóinkat, az őket ballagtató osztályfőnököt, a szülőket, meghívott vendégeinket, iskolánk valamennyi dolgozóját, tanulóját és minden kedves jelenlévőt!

Érzed már: fogy az út, mégis szép… / Légy jó vendég!
Búcsúznunk kell, / Bár vágyunk még tart-,
Képzeld el, szívvel, / van másik part.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Az út, mint szimbólum életünknek, monda- és mesevilágunknak szerves építőköve. Minden térben és időben zajló folyamat legelemibb jelképe. Elterjedt hit szerint a lelkek útja az eget-földet összekötő Tejút, magyar mondákban a Hadak útja. A nagy vallások szerint út vezet a megvilágosodáshoz. Az esendő ember útja kanyargós vagy spirál alakú, viszont a kiválasztottaké királyi út, mely - ellentétben a spirállal – egyenes. Ilyen egyenes utat jár be a világfára mászó vagy akár a pokolba ereszkedő mesehős is. Legeredendőbben az út magát az életet jelképezi.

Márai Sándor erről így gondolkodott:

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

Kedves Ballagó Diákok!

Őszintén elmondhatjuk, hogy a ti utatok nem volt csillogó érmekkel, díjakkal kirakva, bizonyítványotokban sem olyan jegyek sorakoznak csak, amelyet minden pedagógus nagyon szeret beírni.

Nyíltan kimondhatjuk azt is, a helyes út megmutatása komoly erőpróba volt. A rendszeres, mindennapi tanulásra való rászorítás, több esetben csak kísérlet maradt. 

Azt gondolom, minden történésnek, jónak és rossznak oka és szerepe van. A dolgok összefüggnek és összetartoznak. Nem kell mindenkinek egyetemet végezni, ráadásul országunknak most nagy szüksége van kiváló szakemberekre. Azt reméljük ehhez megkaptátok a szükséges muníciót. Tanáraitok az elmúlt 8 évben türelmes, következetes munkával neveltek, oktattak benneteket. Ezúton szeretném megköszönni minden kollégám erőfeszítéseit, kitartó szakmai munkáját! Köszönet a szülőknek is azért a törődésért, szeretetért, aggódásért, amit kaptatok tőlük.

Az általános iskolai oktatás alatt bejárt útnak a végén Albert Camus szavaival búcsúzom tőletek: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen. Már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.”

Veletek együtt búcsúzik osztályfőnökötök Beke Ildikó tanárnő is. A kisbéri iskola kérte segítségünket, abban, hogy fejlesztőpedagógusi munkáját ott is tudják hasznosítani. A bakonysárkányi iskolában pedig 14 évi munkájából a fejlesztés és a biológia oktatása mellett a csodálatos díszletekre, kézműves remekekre gondolunk vissza jó szívvel, amelyek Ildi néni kreativitása révén születtek meg. A tanárnő további fejlesztő munkájához jó eredményeket és kitartást kívánunk!