Borús, esős időben indultunk el 8 órakor Sopron felé. Első megállónk Nagycenk volt, ahol a Széchenyi Mauzóleumot néztük meg. A kápolnából lementünk a kriptába, ahol a Széchenyi leszármazottak sírkamráit, Széchenyi Pál üvegkoporsóját tekintettük meg. Láthattuk azokat az ajándékokat, amikkel magyarok adóztak Széchenyi István, a ” legnagyobb magyar” emlékének.

A temetőből a kastélyba mentünk, s az épület előtti parkban, majd a kastélyban tettünk egy sétát. Innen tovább utaztunk Fertődre, az Esterházy-kastélyhoz. Ott gyönyörködhettünk a felújított termek gazdagon díszített falaiban, berendezési tárgyaiban. A kastély mögött elterülő hatalmas kertben nemcsak megcsodáltuk, közelről is méretet vettünk az óriásira nőtt bokrokról.

Következő úti célunk Sopronkőhida volt, a Páneurópai Piknik színhelye. Ismét nagyterületű parkban találtuk magunkat, ahol az emlékmű megtekintése közben a közelmúlt történelmi eseményeiről olvashattunk.

Eközben az időjárás is kedvezően változott, itt már a napsütést is élvezhettük.

Az első nap utolsó állomásához érkeztünk, Sopronba. Mielőtt elfoglaltuk volna a szálláshelyünket, még túráztunk egyet a Lövérekben. Felmásztunk a Károly-kilátóba, hogy onnan csodálhassuk meg Sopront. Ezután a belvárosba buszoztunk, sétáltunk egyet a központban. Felmentünk a Tűztoronyba, s onnan is megtekintettük a várost, már kicsit közelebbről. Az óvárosi sétát követte a kollégium, ahol megszálltunk. Lefekvés előtt még visszasétáltunk a városba, ahol megvacsoráztunk. Az egészséges életmód szabályait követve újabb sétát tettünk vissza a szálláshelyünkre. A megérdemelt pihenés előtt még elkészítettük a másnapi szendvicseket a gyerekekkel közösen, s jöhetett az alvás.

Másnap a reggeli után Kottingbrunnba vettük az irányt. Itt egy általános iskolába látogattunk el, ahol 300 gyermek tanul, elsőtől negyedikig párhuzamos osztályokban.

Nagyon kedvesen fogadtak minket. Bepillanthattunk a tanulók mindennapjaiba, termeikbe, tornacsarnokukba. A harmadikosok még egy táncot is bemutattak nekünk, s az iskola vendégül látott bennünket.

Kottingbrunnból Bécsbe indultunk. Először a Természettudományi Múzeumba mentünk, ahol a világ minden tájáról összegyűjtött állatokkal, a korábbi korokból származó régészeti leletekkel ismerkedhettünk meg.

A múzeumból egy városi sétára indultunk, ahol Bécs nevezetes épületeit tekintettük meg.

A Szent Péter templomban még egy orgonakoncertet is hallhattunk. Ezután a schönbrunni kastélyhoz mentünk. Az épület mögötti parkban gyönyörködhettünk a szebbnél szebb virágokban, szökőkutakban, a Glorietteben. Ezután Sopron felé vettük utunkat.

Következtek az esti programok: vacsora a belvárosban, szendvicskészítés másnapra, füzetrendezés, alvás.

Elérkezett kirándulásunk utolsó napja. Miután elhagytuk szállásunkat, ismét Ausztria felé vettük az irányt. Hinterbrühlbe  tartottunk, hogy ott megcsodáljuk a Seegrotte tavasbarlangot, amely egy hajdani gipszbányában jött létre. Egy robbantás során hatalmas erővel több mint 20 millió liter víz zúdult a járatokba és tárnákba. A víz betörése nyomán 6200 m2 vízfelületű tó keletkezett, amely ma Európa legnagyobb földalatti tava. Hét forrás táplálja, és 60ezer liter a napi vízhozam. Ezt minden nap kiszivattyúzzák, hogy ne lepje el teljesen a barlangot.

Egy sétát tettünk  a barlang felső szintjén,  s megtekintettük  a Szent Borbála kápolnát, ahol a halálos balesetet szenvedett bányászoknak állítottak emléket. Láttuk  a világ első sugárhajtású vadászrepülőgépének modelljét, melyet  a második világháború idején itt a föld alatt gyártottak. A második szinten, 60 m mélységben a föld alatt terül el a tó. Egy hajóval körbementünk a tavon, s gyönyörködtünk a kristálytiszta vízben, s más látnivalókban.

Innen Bécsbe utaztunk, az ORF székházába. Az osztrák televízió központjában megismerkedtünk a stúdiófelvétel rejtelmeivel. Megnézhettük a rengeteg lámpát, kamerát, amelyekkel a szakemberek dolgoznak. Beülhettünk a nézőtérre, bekukucskálhattunk a kulisszák mögé, sőt mi magunk is kipróbálhattunk egy stúdiófelvételt.

Búcsút intettünk Bécsnek, s hazafelé indultunk a délutáni órákban. Ragyogó napsütésben, kissé fáradtan, ugyanakkor élményekkel gazdagodva érkeztünk meg kora este az iskola elé.

Beke Ildikó, Mór Mária, Prosszerné Benczik Edit