Amikor a buszokból kiszálltunk, egy kis parkban szembetaláltuk magunkat Elek Apó Kútjával, amelynek eklészítését jó 10 évvel ezelőtt a mi iskolánk akkori tanítványai is támogatták egy-egy fagyi árával. Lám, lám, akkor gondoltunk a jövőre, most az utódok élvezik a vizet és a látványt!

A mese akkor is izgalmas egy gyermek számára, ha csak hallgatja vagy látja. De micsoda varázslat az, ha részese lehet a cselekménynek. A budapesti mesemúzeum nem amolyan porosodó, kiállított tárgyak helyszíne, hanem egy szokatlan, nem hétköznapi berendezéssel rendelkező teremegyüttes, ahol gyerekeink sikeresen kiállták a mesehősök hét próbáját.

Ha kellett fegyelmezettek voltak, ha kellett bátrak, ha éppen az kellet, viccesek és okosak. Volt mesehősgyűjtés, cselekmény sorbarendezése, varázserdőben tájékozódás, hanyattfekvésben árnyjáték nézegetés és ha fogytán volt az erő, csak egy érintés kellett és a griffmadártojás segített új erőre kapni. Igy aztán, kiállva a próbákat, elfoglalhattuk méltó helyünket a királyi trónuson.

Ám csodálatos fővárosunk más meglepetést is tartogatott számunkra.

Az idő szomorú volt, de mi vidáman lépkedtünk a felfelé vezető lépcsősoron a budai várhoz. A Várhegyről csodálatos panoráma tárult elénk.  Sajnos láthattuk a megáradt Dunát, és a lezárt rakpartot. Tanulóink tájékozottságáról meggyőződhettünk, mert pontosan felismerték és megnevezték az innen látható csodálatos hídjainkat,   történelmi épületeinket. Elsétáltunk a Sándor Palotához, ahol már sokan várták az őrségváltást. Így mi is részesei lehettünk ennek a különleges látványosságnak.

A pihenés, étkezés is egészen más hangulatban zajlik egy ilyen különleges környezetben.

Alsós munkaközösség