Tizenöt tanulónk tanév végi nyilvános vizsgahangversenyét nézhették meg a szülők május 28-án délután. Nagy örömünkre szolgált, hogy az iskola több mint 10%-a vállalta a különfoglalkozásokat. Dicséretes, hogy minden tanuló sikeresen végigjárta a tanévet, melyről hamarosan bizonyítványt is kap. Saját diákjainkon kívül további két vendégtanuló is járt hozzánk Tárkányból. A zeneiskola igazgatója tájékoztatta a szülőket, hogy az oktatást ért változtatások miatt, a zenei képzés szervezeti kerete is átalakul. A részletekről az egyeztetések után tájékozódhatnak a szülők.

2001 óta folynak Magyarországon a gyermekek szövegértési képességét és matematikai eszköztudását mérő vizsgálatok. Minden évben május utolsó szerdáján van a felmérés. Idén május 29-én töltötték a feladatlapokat a hatodik és a nyolcadik osztályos tanulók. Összesen négyszer 45 perc munkaidejük volt a diákoknak. Ennek egyik felét a szövegértésre, a másik felét a matematika feladatok megoldására fordíthatták. A mérésnek szigorú szabályai vannak, melyet külső szakemberek ellenőrizhetnek is.

Tanulóink szorgalmasan dolgoztak a felmérés ideje alatt, minden érintett diák jelen volt a mérésen. Az eredményeket a következő év februárjában tekinthetik meg a szülők és az iskolahasználók az interneten. A felmérésben résztvevők az egyéni azonosítók alapján saját teljesítményüket is megnézhetik majd.

Borús, esős időben indultunk el 8 órakor Sopron felé. Első megállónk Nagycenk volt, ahol a Széchenyi Mauzóleumot néztük meg. A kápolnából lementünk a kriptába, ahol a Széchenyi leszármazottak sírkamráit, Széchenyi Pál üvegkoporsóját tekintettük meg. Láthattuk azokat az ajándékokat, amikkel magyarok adóztak Széchenyi István, a ” legnagyobb magyar” emlékének.

A temetőből a kastélyba mentünk, s az épület előtti parkban, majd a kastélyban tettünk egy sétát. Innen tovább utaztunk Fertődre, az Esterházy-kastélyhoz. Ott gyönyörködhettünk a felújított termek gazdagon díszített falaiban, berendezési tárgyaiban. A kastély mögött elterülő hatalmas kertben nemcsak megcsodáltuk, közelről is méretet vettünk az óriásira nőtt bokrokról.

Következő úti célunk Sopronkőhida volt, a Páneurópai Piknik színhelye. Ismét nagyterületű parkban találtuk magunkat, ahol az emlékmű megtekintése közben a közelmúlt történelmi eseményeiről olvashattunk.

Eközben az időjárás is kedvezően változott, itt már a napsütést is élvezhettük.

Az első nap utolsó állomásához érkeztünk, Sopronba. Mielőtt elfoglaltuk volna a szálláshelyünket, még túráztunk egyet a Lövérekben. Felmásztunk a Károly-kilátóba, hogy onnan csodálhassuk meg Sopront. Ezután a belvárosba buszoztunk, sétáltunk egyet a központban. Felmentünk a Tűztoronyba, s onnan is megtekintettük a várost, már kicsit közelebbről. Az óvárosi sétát követte a kollégium, ahol megszálltunk. Lefekvés előtt még visszasétáltunk a városba, ahol megvacsoráztunk. Az egészséges életmód szabályait követve újabb sétát tettünk vissza a szálláshelyünkre. A megérdemelt pihenés előtt még elkészítettük a másnapi szendvicseket a gyerekekkel közösen, s jöhetett az alvás.

Másnap a reggeli után Kottingbrunnba vettük az irányt. Itt egy általános iskolába látogattunk el, ahol 300 gyermek tanul, elsőtől negyedikig párhuzamos osztályokban.

Nagyon kedvesen fogadtak minket. Bepillanthattunk a tanulók mindennapjaiba, termeikbe, tornacsarnokukba. A harmadikosok még egy táncot is bemutattak nekünk, s az iskola vendégül látott bennünket.

Kottingbrunnból Bécsbe indultunk. Először a Természettudományi Múzeumba mentünk, ahol a világ minden tájáról összegyűjtött állatokkal, a korábbi korokból származó régészeti leletekkel ismerkedhettünk meg.

A múzeumból egy városi sétára indultunk, ahol Bécs nevezetes épületeit tekintettük meg.

A Szent Péter templomban még egy orgonakoncertet is hallhattunk. Ezután a schönbrunni kastélyhoz mentünk. Az épület mögötti parkban gyönyörködhettünk a szebbnél szebb virágokban, szökőkutakban, a Glorietteben. Ezután Sopron felé vettük utunkat.

Következtek az esti programok: vacsora a belvárosban, szendvicskészítés másnapra, füzetrendezés, alvás.

Elérkezett kirándulásunk utolsó napja. Miután elhagytuk szállásunkat, ismét Ausztria felé vettük az irányt. Hinterbrühlbe  tartottunk, hogy ott megcsodáljuk a Seegrotte tavasbarlangot, amely egy hajdani gipszbányában jött létre. Egy robbantás során hatalmas erővel több mint 20 millió liter víz zúdult a járatokba és tárnákba. A víz betörése nyomán 6200 m2 vízfelületű tó keletkezett, amely ma Európa legnagyobb földalatti tava. Hét forrás táplálja, és 60ezer liter a napi vízhozam. Ezt minden nap kiszivattyúzzák, hogy ne lepje el teljesen a barlangot.

Egy sétát tettünk  a barlang felső szintjén,  s megtekintettük  a Szent Borbála kápolnát, ahol a halálos balesetet szenvedett bányászoknak állítottak emléket. Láttuk  a világ első sugárhajtású vadászrepülőgépének modelljét, melyet  a második világháború idején itt a föld alatt gyártottak. A második szinten, 60 m mélységben a föld alatt terül el a tó. Egy hajóval körbementünk a tavon, s gyönyörködtünk a kristálytiszta vízben, s más látnivalókban.

Innen Bécsbe utaztunk, az ORF székházába. Az osztrák televízió központjában megismerkedtünk a stúdiófelvétel rejtelmeivel. Megnézhettük a rengeteg lámpát, kamerát, amelyekkel a szakemberek dolgoznak. Beülhettünk a nézőtérre, bekukucskálhattunk a kulisszák mögé, sőt mi magunk is kipróbálhattunk egy stúdiófelvételt.

Búcsút intettünk Bécsnek, s hazafelé indultunk a délutáni órákban. Ragyogó napsütésben, kissé fáradtan, ugyanakkor élményekkel gazdagodva érkeztünk meg kora este az iskola elé.

Beke Ildikó, Mór Mária, Prosszerné Benczik Edit

Amikor a buszokból kiszálltunk, egy kis parkban szembetaláltuk magunkat Elek Apó Kútjával, amelynek eklészítését jó 10 évvel ezelőtt a mi iskolánk akkori tanítványai is támogatták egy-egy fagyi árával. Lám, lám, akkor gondoltunk a jövőre, most az utódok élvezik a vizet és a látványt!

A mese akkor is izgalmas egy gyermek számára, ha csak hallgatja vagy látja. De micsoda varázslat az, ha részese lehet a cselekménynek. A budapesti mesemúzeum nem amolyan porosodó, kiállított tárgyak helyszíne, hanem egy szokatlan, nem hétköznapi berendezéssel rendelkező teremegyüttes, ahol gyerekeink sikeresen kiállták a mesehősök hét próbáját.

Ha kellett fegyelmezettek voltak, ha kellett bátrak, ha éppen az kellet, viccesek és okosak. Volt mesehősgyűjtés, cselekmény sorbarendezése, varázserdőben tájékozódás, hanyattfekvésben árnyjáték nézegetés és ha fogytán volt az erő, csak egy érintés kellett és a griffmadártojás segített új erőre kapni. Igy aztán, kiállva a próbákat, elfoglalhattuk méltó helyünket a királyi trónuson.

Ám csodálatos fővárosunk más meglepetést is tartogatott számunkra.

Az idő szomorú volt, de mi vidáman lépkedtünk a felfelé vezető lépcsősoron a budai várhoz. A Várhegyről csodálatos panoráma tárult elénk.  Sajnos láthattuk a megáradt Dunát, és a lezárt rakpartot. Tanulóink tájékozottságáról meggyőződhettünk, mert pontosan felismerték és megnevezték az innen látható csodálatos hídjainkat,   történelmi épületeinket. Elsétáltunk a Sándor Palotához, ahol már sokan várták az őrségváltást. Így mi is részesei lehettünk ennek a különleges látványosságnak.

A pihenés, étkezés is egészen más hangulatban zajlik egy ilyen különleges környezetben.

Alsós munkaközösség