Hulladékmentes, virágos Bakonysárkányért dolgoztak a Zöldsárkány Csoport tagjai az elmúlt hetekben. Az akció első lépéseként felhívást tettünk közzé a lakosság körében, hogy a lakásban felgyülemlett papírhulladékot összekötegelve tegyék házaik elé. A csoport tagjaival aztán végigjártuk a települést és összegyűjtöttük a kihelyezett hulladékot. Munkánkat az Önkormányzat dolgozói is segítették. Több mint 30 mázsa papírt szállítottunk el a hulladék feldolgozóba újrahasznosítás céljából.

A hulladékmentesítés után muskátlival jutalmaztuk azokat a lakosokat, akik támogatták akciónkat, vagyis papír kötegeket tettek házaik elé. Közel száz lakosnak összesen 200 tő muskátlit osztottunk ki. Arra kértük őket, hogy helyezzék ablakaikba vagy kiskertjükbe a muskátlikat, hogy virágosabb környezetben köszönthessük a nyarat településünkön.

Akciónkat a bakonysárkányi Önkormányzat is támogatta.

Benis István

A MOZAIK országos tanulmányi verseny természetismereti döntőjében első helyezett lett iskolánk 6. osztályos tanulója, Jámbor Bence.

Az írásbeli döntőt április végén rendezték. A tanulók a győri Révai Miklós Gimnázium épületében töltötték ki a feladatlapokat. Ezt a szegedi központba küldték és az öt régióközpont eredményét összesítve állították fel az országos rangsort. Iskolánkból Jámbor Bence első helyezett, osztálytársa Kertész Mátyás 11. helyezett lett az országos listán.

A szegedi eredményhirdetésre a hat legjobban teljesítő diákot hívták meg. Bence családi program miatt nem tudott részt venni a díjátadón, ezért a postán elküldött ajándékot iskolánk igazgatójától vehette át.

A verseny szabályai szerint az első helyezettet felkészítő tanár is részesül elismerésben. Benis István tanár úr oklevelet és könyvet kapott munkája elismeréséül.

Gratulálunk a kiváló eredményhez!

Sok szép emlékem fűződik osztályomhoz és ezek közül is kiemelkedő helyen szerepelnek az együtt töltött kirándulások napjai. Hatodik osztályban egy csodálatos hetet töltöttünk el Ausztriában Graz környékén. Hetedik tanév elején a Balaton-felvidék nevezetességeivel ismerkedtünk, néhány tanulóval szép közös emlékeket őrzünk Svájcról is. Hetedik osztály tanév végén mindenki kitartóan kerékpározott a Velencei tó körül és élvezettel sárkányhajózott a vízen.

Az idei tanévben utolsó kirándulásunkat két naposra terveztük, színes programokat válogattunk össze, ami nemcsak élvezetes, de hasznos is számunkra.

Az első napon reggel autóbuszra szálltunk és Fertőrákosra utaztunk. A településen bérelt kerékpárokra szálltunk és a hajóállomásra kerekeztünk. A Drescher hajózási vállalat sétajáratára szálltunk és a Fertő tavon áthajóztunk Ausztriába. Útközben részletes információt kaptunk a tó keletkezéséről, a fontosabb jellemzőiről, a régi határátkelések módjáról. Elhaladtunk Európa legnagyobb vízi színháza mellett, ahol főleg operett előadásokat szoktak tartani. Mörbischben leszálltunk a hajóról és kerékpárjainkon tekertünk tovább. A Fertő tó körül Ausztriában jó minőségű, biztonságos kerékpárutakon haladtunk. Időnként megálltunk egy-egy kulturált pihenőhelyen, ahol természetesen tájékoztató táblák is segítettek bennünket ismereteink gyarapításában.

Kerékpárutunk fontos állomása Rust volt.  E csodálatos kisvárost a „gólyák és a nemes borok városának” is szokták emlegetni. Gólyát szinte minden ház tetején láttunk az óvárosban, a borok minőségéről azonban nem győződtünk meg. Szépen gondozott polgárházak, reneszánsz és barokk árkádok fogadtak bennünket. A főtéren kellemes muzsikát szolgáltattak, ragyogott a nap, citromfák alatt árnyékos padok kínálták magukat. Mi leültünk, jól esett a pihenés. Gyönyörködtettük szemünket és lelkünket. Az egyik gyermek azt mondta: „még sosem jártam Rómában, de ahogy a filmekből elképzelem, ez olyan, mintha ott lennék”. Nemcsak a mi véleményünk szerint szép a város, hanem 2001 óta az UNESCO is a világörökségek között tartja számon.

Kerékpárjainkon visszakanyarodtunk Magyarország irányába. Miután végigtekertünk a burgenlandi szőlőtáblákon, egy rövid erdős részen először kemény emelkedőn haladva, majd kellemes lejtőn gurulva elérkeztünk a Páneurópai piknik emlékhelyre. A parkot nagyon szépen gondozzák. Közepén Melocco Miklós Áttörés című emlékszobra áll, körben információs táblák sok-sok képpel. A bejáratnál emlékharang, a park másik végén egykori őrtorony áll. Még a vasfüggönyből is megmaradt néhány méter. Különös emlékeket ébreszt bennem a látvány mindannyiszor, amikor ott járok. Szerencsére a gyermekek már csak történelemként tartják számon ezt az eseményt.

Sopronkőhida felé haladtunk tovább, majd a településen átkerekezve kiindulási állomásunkra érkeztünk vissza. Gábor bácsi, a sofőrünk már várt bennünket és a bicókat autóbuszra cseréltük.

Sopronba utaztunk tovább, ahol természetesen a bob pályát is felkerestük. Volt aki félve próbálta ki a „járgányokat”, mások a „kredit” elfogyasztásáig meg sem álltak. Egyesek versenyeztek a gyorsaságban, mások magyarázták lassúságukat. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát.

Elfoglaltuk a szállást és megvacsoráztunk. A zöldségleves után sült csirkecombot kaptunk rizibizivel és salátával. Bőséges volt és szerintem nagyon finom. Persze az ízlésem nem egyezik minden tanulóéval.

Ezután nyakunkba vettük a várost. Sopron belvárosába gyalogoltunk, hogy megnézzük a nevezetességeket. Természetesen felkerestük a Tűztornyot, és az új - decemberben megnyitott - Római kori városfalat bemutató kiállítást. Láttuk a Kecske-templomot, a Szentháromság szobrot, a Storno-házat és a Patika múzeumot. Sétáltunk a város szépen ívelt, szűk utcáiban, majd fagyizás után szállásunkra gyalogoltunk vissza.

Több-kevesebb éjszakai pihenés után néhány fiúval megvásároltuk a reggelire valót, a lányok pedig elkészítették belőle a szendvicseket és megreggeliztünk.

A második napot egy frissítő túrával kezdtük. Felgyalogoltunk a Károly-kilátóba, a Soproni-hegység legnépszerűbb kirándulóhelyére. A Lőverek kristálytiszta levegőjét magunkba szívtuk és gyönyörködtünk a csodálatos panorámában. Két kiállítást is megtekintettünk a toronyban, ami természetismereteinket gyarapította. Ezután egy különleges kis településre, Brennbergbányára utaztunk. A Bányászati Emlékmúzeum segített elképzelni, hogy milyen volt Magyarország első szénbányája és a bányászok élete. A településtől néhány száz méterre van az osztrák határ és ez a sajátos földrajzi fekvés is hozzájárult ahhoz a sok történethez, melyet idegenvezetőnktől hallottunk.

A következő megállónk Nagycenk volt, ahol a Széchenyi Mauzóleumban tettünk látogatást. Egy rövid szendvicsebéd után ismét Ausztria felé vettük az irányt. Oberpullendorfba utaztunk drezinázni. Az egyedülálló drezina túra különlegessége az a 23 km-es vasúti útvonal, mely emelkedőkben és hidakban is bővelkedik. A drezina egy vasúti hajtány, melynek tekerése közben átélhető, hogy milyen is valójában a sínen közlekedni, ívekben bedőlni, hosszú egyeneseken felgyorsulni, emelkedőkön felkapatni, váltókon áthaladni. A vonalat számtalan helyen szegélyezi földút, egy esetben pedig egy főút. A kisebb átjáróknál a pályán haladóknak állítanak akadályt a sárga sorompók, melyek kézi erővel működtethetők. A forgalmas kereszteződésben a személyautókat mi magunk állíthatjuk meg egy automatizált fénysorompóval.

Ja, és mielőtt bárki megbotránkozik, fontos megemlíteni, hogy a pályán már vonatok nem közlekednek, a vasútállomásokat éttermekké, fagyizókká, kiállítóhelyekké, udvarukat pihenőhelyekké és játszóterekké alakították át, ahol a drezinákkal meg lehet állni és igénybe lehet venni a szolgáltatásokat. Túránk Horitschon-nál ért véget, ahol várt ránk a buszunk. Beszálltunk és hazáig meg sem álltunk.

Jól elfáradtunk és jót kirándultunk, mi nyolcadikosok együtt utoljára…

Benis István, osztályfőnök

Május 17-én pénteken délelőtt Szilben Európai Uniós vetélkedőn vett részt iskolánk csapata.

A Kassai bombázók: Benczik Amanda, Varga Tibor, Wágner Gábor több héten át készültek a megmérettetésre. Alaposan megismerték az EU földrajzát, történelmét, szervezeteit, vezetőit, jelképeit, a tagországok jellegzetességeit, s az idei év aktualitásait.

A verseny nem volt könnyű, 7 próbát kellett teljesíteni. Komolyabb, s játékosabb feladatok váltották egymást, órákon át zajlott a küzdelem, melyből végül csapatunk került ki győztesen.

Megszerezték az első helyet, s ajándékokkal megrakodva, büszkén térhettek haza.

Gratulálunk nekik, s reméljük, jövőre is akadnak követőik!

Szroghné Patvaros Zsuzsanna