Június 6-án osztályunk Komáromba, a Monostori Erődbe látogatott el. Idegenvezetőnktől sok érdekes és hasznos ismeretet hallhattunk a hatalmas, Közép-Európa legnagyobb újkori erődítményéről, amelyet az UNESCO Világörökségi Listájára is jelöltek. Megtudtuk, hogy az 1850-1871 között épült erőd 70 hektáron terül el, közel 100 000 m²-es belső udvar és 32 000 m² fedett, zömében földdel borított épületegyüttes alkotja.

Először az udvaron felállított középkori ágyút tekintettük meg, majd az istállókhoz, s onnan a lőoktató terembe mentünk. Ezután egy hosszú sétát tettünk a legénységi szálló 156 m-es folyosóján, s közben egy szobába is bepillanthattunk, melynek eredeti berendezése a katonák akkori életkörülményeiről tanúskodott.

A tiszti szálló háromszintes épületében is jártunk, s útközben izgalmas történeteket hallgattunk idegenvezetőnktől, melyeket egykori katonanaplókban olvasott. Legjobban a „szellemről” szóló história érdekelt minket. A hangulatot fokozta a kazamatákban, a lőfolyosó-rendszerben tett látogatásunk, ahol helyenként a teljes sötétséget csak a vezetőnk zseblámpájának a fénye törte meg. A földalatti folyosó után a felszínen folytattuk utunkat, a várárokban, valamint a bástyákon.

A magasból csodálatos kilátás nyílt a Dunára. A folyó vizében fürödtek hajdan az erődben élő katonák még télvíz idején is, mesélte kísérőnk. Utolsó állomásunk a haditechnikai park volt, ahol különböző katonai fegyvereket és járműveket állítottak ki. Sajnáltuk, hogy nem mászhattunk fel semmire, de legalább fényképezkedhettünk az óriási autók, ágyúk előtt.

Komáromból Bábolnára indultunk. Itt a Nemzeti Ménesbirtokot néztük meg. Megismerkedtünk a ménesudvar nevezetességeivel, a kocsimúzeummal, a világhírű arab ménes istállóval, valamint a lovardával. Nagyon tetszett, hogy két hintóra is felülhettünk. Még ennél is jobb volt, hogy az istállóban megsimogathattuk a lovakat, s almával megetethettük őket. Búcsúzóul még készítettünk egy fényképet Magyarország legöregebb akácfájánál, melyet 1710-ben ültettek.

Ezután az Arborétumba vezetett utunk, ahol különféle erdei növényeket és állatokat láttunk.

Kissé fáradtan, de élményekben gazdagodva tértünk haza.

Prosszerné Benczik Edit