Hétfőn reggel nyolckor egy luxusbusszal indultunk az iskola elől a Tisza-tóhoz, pontosabban Poroszlóra.

A jó négyórás utat két pihenővel tettük meg első helyszínünkig a Tisza-tó kempingig. A buszt és a csomagjainkat otthagyva először ebédelni mentünk.

Utána a poroszlói tájházat tekintettük meg, ahol megtudtuk, mi az a kandli és szilike.

Egyórás tájékoztató után sétáltunk az „Ökoturisztikai sétány” kikötőjéhez. Út közben egy kis horgászásra és tájékozódásra is volt időnk. A fiúk felfedezték a térképen a Jövő útját, aminek nagyon örültek.

A kikötőben már várt bennünket a kis motoros hajó, hogy egy szakaszon körbejárjuk a mesterségesen létrehozott tavat. Viki, az idegenvezetőnk röviden beszámolt a tó történetéről, hasznáról, élővilágáról.

A részletesebb beszámolót a „tanösvényre” tartogatta. A másfél kilométer hosszú pallóutas tanösvényen két madárvárta házikó és egy nyolc méter magas torony található. Viki mindenről részletesen tájékoztatott bennünket, így többek között azt is megtudtuk, hogy a sulyom csak itt terem meg Magyarországon, illetve azt, hogy melyik madarak fészkelnek a mesterséges fészkeken. A kilátó mellett elhelyezett alapkövön olvashattuk el, hogy mikor kezdték építeni a tanösvényt, amelyet az alapkő letétele után kilenc hónappal már megtekinthették az idelátogatók.

Este kicsit fáradtan fogyasztottuk el nyárson sült szalonna vacsoránkat, majd következett a szó szerint és egyéb értelemben is viharos éjszaka. 
Másnap reggel kíváncsian tekintettünk az égre, a felhőket lestük, vajon elkerülnek-e. Szerencsére elkerültek, így semmi sem akadályozta a közel négyórás kenutúrát a tavon. Először az evező használatát kellett megszoknunk. Az út felénél egy negyedórás pihenőt tartottunk egy kis szigeten, majd újra útra keltünk kis lagúnákon a nádason keresztül, hogy 12 óra körül elcsigázva érkezzünk vissza kiindulópontunkhoz. Az ebéd és a rövid szieszta után következett a várva várt fürdés a tóban.

Néhány furcsa tüskétől eltekintve semmi sem zavarta a lubickolást. Délután négy órakor indultunk haza. Néhányan annyira fáradtak voltak, hogy a buszon sem tudtak ébren maradni.

Nagy sikere volt Magdi néni mini vetélkedőjének, ahol a jó választ adók egy helyben kapott falinaptárt és édességet kaptak. Mivel Budapesten a Duna partján dugóba kerültünk, volt időnk hosszabban megnézni a Parlament, a Vigadó és Budai Vár épületét is. A sportos kirándulásról este nyolckor érkeztünk haza élményekkel gazdagodva.

Rumán Sándor