Medárd után egy nappal – június 9-én- csütörtökön reggel, 8 órakor vidáman indultunk a buszunkhoz. Még a hideg, szeles idő sem vette el a kedvünket. Háromnegyed óra múlva megérkeztünk első helyszínünkre, Tatára. Az Öreg-tó partján, míg hajónkra vártunk, elsétáltunk a Várhoz. A Vár magas faláról jó kilátás nyílt Magyarország egyik legidősebb mesterséges tavára. Láttunk sok vízen úszó vadkacsát, s néhány bátor kenust is. Közeledett a hajónk, kürtszóval jelezte, hogy hamarosan kiköt. Kicsit „átfagyva”, de jókedvűen vettük birtokba a fedélzetet. A hajóról is jól látható volt az egykori Eszterházy kastély, a Lóistálló, a dombra épült Eötvös Gimnázium, a Vágóhíd.

Tízórainkat a Vár udvarában fogyasztottuk el. Jót fogócskáztunk, azután fagyizni mentünk. Ebben a hideg időben csak egy gombócosra kaptunk engedélyt.

12 órakor érkeztünk Tatabányára, megyeszékhelyünkre. Itt első úti célunk a Bányamúzeum volt. Tárlatvezetőnk segítségével bepillantást nyerhettünk a régi bányászok életébe, munkájába. Főleg a fiúkat érdekelték a gépek, eszközök. Mivel ez a múzeum egy volt bánya területén létesült, így járhattunk egy kicsit a föld alatt is. „Beszállhattunk” a bányaliftbe, ami a bányászokat szállította régen. Itt még arra is kaptunk engedélyt, hogy megszólaltathassuk a lift jelzőhangjait. Jó hangosan szólt!

A Mesterségek Háza is nagyon tetszett. Láthattuk, hogy milyen eszközökkel dolgozhattak a pékek, cipészek, fodrászok, fényképészek. A bányászlakások nagyon kicsik voltak. Csak három helyiségből állt: konyhából, egy szobából, és egy kamrából.

Kirándulásunk utolsó helyszíne a Turul-hegyen magasodó Európa legnagyobb madárszobra volt. Fáradtan érkeztünk haza. Köszönjük szüleinknek, tanítóinknak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a szép napot!