Néhány évvel ezelőtt munkába menet láttam, hogy omladozó alsós épületünk faláról egy kis facsemete kezd kihajtani. Jött a nyári szünet, kevesebbet jártunk az iskola környékén és őszre méteres fává fejlődött. Nem mertem kihúzni. Féltem, jönnek vele a téglák is. Lefényképeztem.

Fojtogató torokkal mentem az épület mellett. Veszprémben európai színvonalú szuper modern fogvatartó intézet épül, a mi kis tanítványainkat pedig – akiket a jövőre készítünk fel – ilyen épületben kell tanítani? Tettem fel magamnak a költői kérdést. Belülről sem volt sokkal jobb a kép. A tanítók szép színes ábrákat akasztottak a málladozó falakra, hogy eltakarják a visszataszító látványt. A gyerekek ugyanabban a teremben ettek, ahol tanultak és szobányi helyen tornáztak.

Feszült hetek, hónapok következtek. Lesz-e pályázat? Indulhatunk-e rajta? Lesz-e önrészünk?

Lett pályázat, indultunk rajta és az Önkormányzat vállalta az önrészt. Hónapokig tartó egyeztetések, tervezések, költségcsökkentések, módosítások, vágyak visszaszorítása, lobbizás a kistérségben és izgalom a pályázat sikeréért.

A pályázat nyert, kezdődhetett volna a munka. Sikertelen közbeszerzés, újabb megszorítások, aztán végre átadhattuk a kulcsot a kivitelezőnek.

Váratlan, nem tervezett problémák, többletkiadások. A Polgármester Úr egyeztetett, az Önkormányzat vállalta az újabb kiadásokat. Az épület formálódott, a helyiségek felismerhetőkké váltak. Színes falak, szalagfüggönyök, esztétikus bútorok, ebédlő, tágas tornaterem.

SIKERÜLT!

Április 16-án ünnepélyes keretek között megkaptuk a kulcsot. Az ünnepség méltó volt az esemény rangjához. Dalok zongorakísérettel, táncok, meghitt vers. Köszönöm kollégáimnak!

Bakonysárkány központjában egy csodálatosan szép, tekintélyt követelő épület jelzi: itt a jövőre gondolnak. Köszönjük az Önkormányzat pozitív hozzáállását, a Polgármester Úr szervező munkáját!

Százmillióval lett gazdagabb Bakonysárkány. Örüljünk mindannyian!

Benisné Manner Melinda, igazgató