Gyönyörű napsütéses időben utaztunk el Ausztriába a kb. 250 km távolságban lévő szálláshelyünkre. Természetesen megéheztünk útközben és ezért egy rövid pihenőt tartottunk. Kihasználtuk a lehetőséget és megalakítottuk csapatainkat. Minden pedagógusnak lett egy kis csoportja: a pirosak, a világos kékek és a sötét kékek.

Első megállónk a mezétlábas parkban volt Wenigzellben. A program nagy sikert aratott a gyerekek körében. Nem is csoda, hiszen 15 féle akadályon kellett átküzdeniük magukat mezétláb. Sok nevetés közben jutottunk át az egyensúlyozást igénylő helyeken, a friss vízű hegyi patakon és a dagonyázó teknőben.

A végén senki sem úszta meg a lábmosást. A vízikerthez már cipőben érkeztünk és tekintettük meg a különleges kiállítási darabokat.

Kora délután érkeztünk a szálláshelyre, ahol a piros csapat kapta feladatul a főzést, mosogatást.

Az ebéd nagyon finom volt, mindenki jól lakott. Így elegendő energiához jutott a csoportfeladatok megoldásához és a 6 km-es gyalogtúrához a település központjába. Minden nevezetességet megnéztünk: templom, EU park, iskola, emlékpark és csodáltuk a takaros házakat a völgyben, melyet csodás hegyek öveznek.

Az otthoniaknak a következő képpel küldjük üdvözletünket St. Jakob-ból.

Egy kellemesen átaludt éjszaka után izgatottan ébredtünk a Grazba tervezett utazás előtt. Nem akartunk hinni a szemünknek és a fülünknek, szakadt az eső. Úgy gondoltuk, kihasználjuk a kényszer adta lehetőséget és nyugodtan, alaposan megreggelizünk. A piros csapat minden rossz kedvünket eloszlatta, amikor a kötelező fehérje és vitamin bevitel mellé csokoládés gofrit is tálalt. Ezt követően pedig maradt időnk egy Grazra hangoló kisfilm megtekintésére is a társalgóban.

Eközben elvonultak a felhők és szépen kisütött a nap. Indultunk hát Grazba. Utunk során csodás alpesi tájon haladva, kanyarogva jutottunk Ausztria második legnagyobb városába. A Murához érve rögtön lázba jöttünk a Schlossberg oldalában megpillantott felvonótól. Ezt csak az az élmény múlta felül, amikor már benne is ültünk.

Több hidat is érintettünk a folyó mentén, többek között a lakatokkal ellátottat is, de végül az úszó Mura-szigeten keltünk át, ami egy nagy kagylót formáz, két oldalán egy-egy csáppal.

A várhegyen csodás panoráma tárult elénk. Az óratorony mellett minden nevezetességet beazonosítottunk, amit később fel is kerestünk. Egyik ilyen volt az Opera.

A városi körsétánk során megtekintettük a városházát, a mauzóleumot és az Edegger pékséget is. A várban Európa egyetlen szimmetrikus csigalépcsőjén is végig mentünk.

A Stájer parlament csodás barokk belsőjét egy folklór fesztivál szakította meg itt-ott. A vidám hangulatnak mi is egy rövid ideig részesei lehettünk.

Jól elfáradva érkeztünk haza. Mégis mindenki tette a dolgát: a világoskék csapat szorgalmasan készítette az ebédet. Ami láthatóan ízlett.

A csoportok oldották feladataikat, aminek „grazi nevezetességek” keresése is része volt. Ez utóbbi feladat nagy sikert aratott az udvaron.

Még arra is volt energiánk, hogy a szállásunktól felgyalogoljunk a „békakirályhoz”.

Ma ezzel a csodás képpel küldünk üdvözletet az otthoniaknak, amit a szállásunk mellől készítettünk. Ugye milyen szép helyen vagyunk?

Aki nem járt Ausztria Grand Canyonjában, nehezen tudja elképzelni ma milyen csodás élményekben volt részünk. Megpróbáljuk képekben visszaadni a látottakat, de sajnos a vízesés zúgását, a hegyi folyó azúr kék és zöld ragyogását, hűsítő hatását nem tudjuk mellékelni. Mint ahogy azt is nehéz érzékeltetni, amikor egyszerre látjuk a fölöttünk 300 méterre magasodó sziklafalakat és az alattunk 20 méterrel csobogó vizet. Egy kis ízelítőt azért megpróbálunk adni.

A szikrázó napsütésben mi sem hagyhattuk ki a vízben való megmártózást, legalább bokáig.

Útközben láttunk tengerszemet és gáttal elzárt tavat is.

Tizenöt kilométer gyaloglás után jól esett az utolsó 5 km-es szakasz vonattal való megtétele.

A kanyonban mindenki nagyon fegyelmezetten túrázott, és hősiesen bírta a gyaloglást. Ezért nagy dicséret jár a csoportnak.

Hazafelé Mariazell nevezetességeit néztük meg. Közép-Európa legjelentősebb Mária-kegyhelyén kívülről és belülről is megtekintettük a bazilikát, majd következett a megérdemelt fagyizás.

Az utazásunk oda és vissza csodás szerpentineken vezetett fenyvesek, havas csúcsok között. Egy Hundertwasser-házat és egy „üvegfát” is sikerült megtekinteni.

A sötétkék csapatnak köszönhetően gyorsan lebonyolítottuk a vacsorát és mindenki ágyba bújt…

Korán keltünk, mert a távoli Klagenfurtba indultunk. A hosszú utazást követően a Minimundus parkba érkeztünk és itt töltöttünk 3-4 órát. Először a 25-öd részére lekicsinyített világhírű épületek makettjeit tekintettük meg kiscsoportonként. Mindenki nagyon figyelmes volt, hogy a feladatlapon szereplő kérdésekre megtalálja a helyes válaszokat. A látványos mini modellek mellett a legnagyobb figyelmet azok a dolgok keltették, amelyeket mozgásba is lehetett hozni: lokátor, rakétakilövő, mozdonyok, függő vasút, felvonók, stb.

A ragyogó napsütésből már egy kicsit sok is volt a parkban és jólesett a légkondicionált interaktív játszóházba bemenni. Itt aztán minden gyerek talált egy igazán neki való érdekességet: filmkészítés, montázs készítés, repülő modellezés, szimulátorozás. Kivétel nélkül mindenkit elvarázsolt a 4D mozi.

A Minimundusból tábori programunk egyik legnagyobb attrakciójának helyszínére utaztunk. A Pyramidenkogel közel 900 m-es magasságából páratlan kilátás tárult elénk középpontban a Wörthi-tóval.

A legbátrabbak 25 km/h sebességgel lecsúsztak a meredek, kacskaringós csőcsúszdán. Szuper volt a mai nap! :)