A beharangozott esős idő ellenére vidáman indultunk el az idei tanulmányi kirándulásunkra. Szerencsére elkerült bennünket az eső és a kánikula is, így kis diákjaink felhőtlenül élvezhették a szabadtéri programokat. Először az Oroszlányi Bányászati Múzeumot látogattuk meg, ahol nagyon tartalmas három órát töltöttünk el.

A múzeum épületei és berendezései eredeti állapotukban mutatják be egy modern bányaüzem felszíni létesítményeit, illetve működését. A környékbeli bányák bezárása után ide gyűjtötték össze a szénbányászat hatalmas gépi berendezéseit. A fiúk nagy  örömére ezekre fel lehetett mászni, alaposan meg lehetett figyelni, szállító szalagon mászkálni.

Idegenvezetőnktől alapos tájékoztatást kaptunk a bányászok nehéz munkájáról, életéről. Láthattunk és megfoghattunk régi bányász szerszámokat, lámpákat, tanulóink nagy örömére belebújhattak védőruházatba is.

 Jártunk az eredeti diszpécserközpontban, bányamesteri irodákban. Az irodák berendezési tárgyai nagyon lekötötték diákjaink figyelmét, hiszen itt láthatták és ki is próbálhatták a mindenféle- fajta régi írógéppel való írást, s tapasztalhatták, hogy a mai modern billentyűzettel az irodai munka sokkal könnyebb. És a telefonok! El sem tudnánk képzelni a mai életünket akkora készülékekkel.

 

Vonatoztunk is. Igaz, hogy nem a föld alatt, de így is nagyon érdekes volt, hiszen megtudtuk, hogy a bányászokat a mélyebb járatokban ezzel a járművel szállították naponta dolgozni.

 

A múzeumi programunk végén mi is bemehettünk igazi kis bányába, ahol a védősisak viselése kötelező volt. Ezután rövid sétával, kicsit fáradtan érkeztünk meg a Majki Kamalduli Remeteséghez. Tanítványaink kitartóan figyeltek és próbálták megérteni azokat a történelmi értékeket, amit az idegenvezetőnktől tudhattak meg. Láthattuk a cellaházakat, ahol olyan szerzetesek éltek, aki némasági fogadalmat tettek. Ez alól évente kétszer három napig kaptak felmentést nagyobb egyházi ünnepkor. Kertjükbe gyógynövényeket termesztettek.

Sétálhattunk a gyönyörűen felújított vadászkastélyban, amely eredetileg azoknak a vendégeknek és zarándokoknak építettek, akik Majkra látogattak. Betekintést nyerhettünk mindennapi tevékenységükbe, láthattunk borbély, konyha, sütőházat stb. amelyet eredeti bútorokkal, tárgyakkal rendeztek be. Kirándulásunkat vidám fagyizással fejeztük be. Diákjaink fáradtan s remélhetőleg sok- sok élménnyel gazdagodva érkeztek haza.

 

                                                                                               Smid Márta tanító

A hatodikosok az idei osztálykirándulás keretében Mosonmagyaróváron jártak a Futura Interaktív Természettudományi Élményközpontban. A felújított magtárépület négy szintje a négy őselem – víz, tűz, föld, levegő – törvényszerűségeit tárja a látogatók elé szórakoztató, formában.

 

A gyerekek rengeteg érdekes játékot kipróbálhattak, kísérleti bemutatót nézhettek meg és izgalmas 5D-s mozielőadáson is részt vehettek.

Nem kis bátorságot igényelt a szöges ágy és a tátongó mélység felett átívelő függőhíd kipróbálása!

 

 

A nap legizgalmasabb része a nyomozós játék volt. A küldetés tejesítéséhez ismét be kellett járni mind a négy szintet, megkeresni a feladatokat, melyek megoldásából bonyolult kód állt össze. A csapatok keményen dolgoztak, minden tudásukat latba vetették. Volt, aki futva járta be a szinteket, hogy néhány perc előnyre tegyen szert. Végül két csapat csaknem egyszerre érkezett a célba, hibátlanul teljesítve a küldetést. Gratulálunk!

 

Szabó Magdolna , osztályfőnök

Sokszor gondoljuk azt, hogy minél távolabb utazunk, annál nagyszerűbb élményekben lesz részünk. És ez igaz is lehet, de az sem árt, ha a környékünkön is kutakodunk. Találhatunk meglepő szépségeket. Így volt ez a mai kirándulásunkon is, ahová a harmadik, negyedik osztályosokat vittük.

  

Utunk első állomása a csákberényi vadászati és erdészeti múzeum volt, valamint a hozzá kapcsolódó panoráma tanösvény. A közel 5 km-es túrán természetes környezetében vizsgálhattuk meg azokat a növényeket, amelyekről a tanév folyamán tanultunk. Az állatvilágot kicsit később, a múzeum diorámáján tekinthettük meg. A túra alatt, melyet gyerekeink igen jól bírtak, csodálatos panorámán figyelhettük meg a Vértes hegység legszebb vidékeit és a távoli településeket. A különleges növényvilág lenyűgözte a tanulókat, de megértették, hogy a ritka vadszegfűt és árvalányhajat legjobb a saját élőhelyükön hagyni.

  

Amint a csodálatos múzeumba visszaérkeztünk, és az esőt is megúsztuk jól esett a pihenés és a finom falatok.

  

 

Következő úti célunk a felújítás alatt lévő látványos Csókakői vár, amely a régmúltban fontos eleme volt egy végvárrendszernek. Habár nem egyszerű a várfokra feljutni, minden gyermek vállalkozott a megpróbáltatásra. Megérte, hisz egy tekintettel foghattuk be a Vértes és a Bakony hegység vonulatait.

  

Nem maradt jutalom nélkül az egész napos kitartó, fegyelmezett és vidám munka: a vár alatti területen játékokkal, majd Móron fagyival zártuk a napot.

 

Buda-Rácz Éva néni, Obertol Éva néni, Kökény Kitti néni, és Emese néni a megérkezéskor boldogan adták át a gyerekeket szüleiknek.

 Csodás nap volt, méltó befejezése egy munkás tanévnek!

                                               Székely Emese alsós mk. vez.

A második osztály egy izgalmas napot töltött el Székesfehérváron. A fiúk nagy örömére meglátogattuk a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményt itt megtanultuk hogyan kell parancsra vigyázzállásba állni, egy érdekes bemutatón keresztül megismerkedtünk a katonák ruházataival, munkájukkal, harci eszközeikkel. Az utóbbiak közül a tanulók többet kipróbálhattak.

 

Egy kézműves foglalkozás során pedig huszárbábukat készítettünk, így a lányok számára is teljes lett a program. Ezután ellátogattunk a Koronás Parkba, ahol a gyerekek egyedi és rendkívül változatos játékokkal játszhattak. Programunk zárásaként a nagy melegben fagyiztunk, jégkását ittunk. Ez a nap egy jó kikapcsolódásra adott lehetőséget az év végi forgatagban.

Krichó Krisztina, tanítónő

1. nap

 Izgatottan várta a 7. osztály a június 2. reggelét. Még a szombati korán kelés sem jelentett gondot. Napokkal, hetekkel korábban az osztály többsége erről a pillanatról álmodott. Miután mindenki elköszönt a hozzátartozóitól és elfoglalta kényelmes helyét, a busz elindult uticélunk első állomása, Nagyvárad felé. A hosszú utazás alatt, kellő időnk volt megismerni útitársainkat, a bakonycsernyei diákokat és tanáraikat.

 

  A kényelmes utazás ellenére, vártuk már a nagyváradi pihenőt. A tízórai elfogyasztása után látogatást tettünk a nagyváradi római katolikus székesegyházban, a templomkertben pedig megemlékeztünk Szent Lászlóról a tiszteletére felállított szobor előtt.

 

 Ekkor utazásunk első felén voltunk csak túl, de tudtuk, hogy rövid időn belül megérkezünk Erdély kapujába, a történelmi Erdély és Partium határához. A Réz- hegységben közel 600 m magasságban található Király-hágón nem győztünk gyönyörködni az elénk táruló panorámában, amit igyekeztünk minél többen megörökíteni.

 

 A fotózást követően folytattuk útunkat, mivel több órányira voltunk még szálláshelyünktől, Székelyszentlélektől. Útközben megpillanthattuk a Tordai-hasadékot, mely a legenda szerint akkor keletkezett, mikor Szent László király lova a Patkó-kő sziklájára dobbantott. Székelyszentlélekhez közeledve találgattuk, vajon mi lesz a vacsora, és milyen lesz a szálláshelyünk. Az Edit Vendégházhoz érkezve honismereti vezetőnk és a vendégház háziasszonya üdvözölt minket, majd elhelyezkedtünk a megterített asztalokhoz és elfogyasztottuk a három fogásos fenséges vacsorát.