Iskolánk 4-8. osztályos tanulóinak Nagy Csaba, Bartók díjas tárogatóművész, az Egyetemes Kultúra lovagja történelmi, irodalmi és zenei előadást tartott december 5-én a Faluházban. Az előadásban megidézte a Rákóczi szabadságharc történetét, megemlékezett a kuruc hősökről. A program egy rendhagyó óra volt, mely élvezetes módon közölt olyan információkat, amelyeket történelem, irodalom és ének órákon a szaktanárok és diákok hasznosítani tudnak. Az előadás a Rákóczi Tárogató Egyesület szervezésében és Balog Zoltán Emberi Erőforrások Miniszterének támogatásával került megvalósításra.

Köszönet a színvonalas előadásért!

IMG_2447 IMG_2451

IMG_2453 IMG_2431

powered by social2s

 

A legszebb ajándék nem a drága ékszer.
Nem a vagyon, pompa, csillogó papírba csomagolva, kis dobozban lapulva.
Nem a fény, a ragyogás. Nem a szó, melyet hamisan ejt ki a száj.
Nem az ígéret, egy szebb jövőről gazdagon.
Nem a pompás új ruha, a legmenőbb cipő, táska, tengerparti nyaralás.
Egy ölelés, melyben ott van a számítás.
A legszebb ajándék, sajnos néha nagyon keresett.
Nem lehet megvásárolni, nem lehet kérni, ha nem megy.
Mert a legszebb ajándék a "SZERETET"

IMG_2454 IMG_2459

 

powered by social2s

Kpkivgs

powered by social2s

Advent heteiben az iskola is kicsit átalakul: az épület téli, ünnepi díszbe öltözik, a folyosókat mézeskalács és forrócsokoládé illata lengi be, zeneszó és adventi gyertyagyújtás emlékeztet rá, hogy hamarosan itt az év legszebb ünnepe, a Karácsony.

A régiek is számolták a napokat. Ennek egyik eszköze a Luca szék volt, amit a férfiak Luca napján kezdtek el faragni. De sietni nem szabadott! A széknek pont Karácsony estéjére kellett elkészülnie. Innen származik a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.”

Rajmi_Luca_szke_nagy

Iskolánk 5. osztályos tanulója, Klenota Rajmond saját Luca széket készített. A részek rögzítése a hagyománynak megfelelően nem szögekkel, hanem faékekkel történ. Rajmi széke nem csupán egy nagy szorgalommal és műgonddal készített érdekesség. A dédszülők és nagyszülők szokásai elevenednek meg benne, ami a közösségben élő hagyományőrzés örömteli példája.

Szabó Magdolna, német nemzetiségi tanár, osztályfőnök

 

„Harang csendül, ének zendül”

Karácsony közeledtével mindenki nagyon készült már az ünnepekre. Nem volt ez másként az iskola alsó tagozatán sem. Felkerültek a karácsonyi díszek a termekben, énekszó hallatszott az osztályokból.

December 16-án az alsósok egy rendhagyó nap keretén belül izgalmas karácsonyi vetélkedőn vettek részt. A diákok vegyes csapatokkal járták a 8 állomást, ahol különböző feladatokban mutathatták meg tudásukat, ügyességüket. A karácsonyi fűszerek kóstolását, a kirakózást, a beöltözést, a mozgásos feladatokat, a rejtvények megoldását nagy kedvvel és lelkesedéssel oldották meg. 2 helyszínen német tudásukra is szükségük volt, például a szavak gyűjtésénél. Míg az eredményeket összesítettük, az udvaron megoszthatták egymással kedvenc állomásukat, élményeiket a versennyel kapcsolatban. Türelmetlenül várták az eredményhirdetést, ahol senki nem maradt jutalom nélkül. Egy-egy tábla csokoládéval, illetve oklevéllel, emléklappal térhettek haza erről a különleges napról.

Krichó Krisztina

powered by social2s

Pilinszky János: Advent

" Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Adventi koszorunk negyedik gyertyájának meggyújtása alkalmából hittanosaink pásztorjátékkal ajándékozták meg társaikat. Felkészítő Samuné Boglárka, hitoktató volt.

 

IMG_2470 IMG_2486

powered by social2s