Utolsó napunkat Bécsben töltöttük. Reggel a Schönbrunni kastélyban kezdtük a városlátogatást. Mária Terézia nyári rezidenciája mindenkit lenyűgözött. A csodálatos rózsalugasban sok lány készített fényképeket. A kert ékköve mégis inkább a szökőkút és Gloriette. Ide mi is felsétáltunk, hogy megtekinthessük a fővárosi panorámát.

A kert további látogatható részei közül, a gyerekek kívánságára a labirintus kertbe mentünk be. A szövevényes bokrok közül - némi fentről érkező segítséggel - mindenkinek sikerült kitalálni.

Az osztrák televízióban (ORF), másfél órás bemutató várt ránk. Betekintést kaptunk a televíziózás kulisszatitkaiba. Láttunk régi és új kamerákat, modern stúdiókat és azt is, hogyan készülnek a díszletek. Legérdekesebb persze az volt, amikor mi is a műsorkészítés alanyai lehettünk. Nagyon érdekes felvételeket készítettek rólunk, még „repülhettünk” is.

A belvárosban elsőként a Természettudományi Múzeumban tettünk látogatást. A hagyományos kiállítások mellett számos új, interaktív bemutató is várt ránk. Ezeket mindenki szívesen kipróbálta. Nem hagyta ki senki a múzeum legnagyobb látnivalóját, a híres Willendorfi Vénuszt sem.

Ezt követően még egy körséta keretében megtekintettük a legfontosabb bécsi nevezetességeket: Hofburg, Parlament, Városháza, Stephansdom. Majd a maradék zsebpénzünkön néhány ajándékot is vásároltunk, hogy itthon maradt családtagjaink is részesüljenek egy kicsit élményeinkből.

Szép emlékekkel tértünk haza.

A mai napon részben a természeti látnivalók megtekintését folytattuk, részben egy mozgásos napot iktattunk be a holnapi kulturális programok elé. Rendkívül kedvezően indult a nap. A tűző napsütés helyett végre felhős időben indultunk reggeli után a drezinatúrára. Rövid idő alatt átértünk Oberpullendorfba, az indulóállomásra. A túra előtt oktatást kaptunk a betartandó közlekedési szabályokról, különös tekintettel a kereszteződéseken való áthaladásról és a sorompók kezeléséről, amelyet magunknak kellett elvégezni.

A túra alkalmával Burgenland szívében, egy 23 km-es útvonalon, kerékpármeghajtású hajtányokon, ún. drezinán robogva fedeztük fel a közép-burgenlandi Sonnenland régió szépségeit. Egy régi vágányszakaszon jutottunk el egészen Neckenmarktig. Az útvonal szőlőskerteken, árnyékos erdőkön, romantikus falvakon át vezetett. Több hídon és felüljárón is áthaladtunk.

Az útvonal mentén számos megálló várt bennünket. Ezek különböző programokat és szolgáltatásokat kínáltak.

Mi a legtöbb időt a lackenbachi Kastélymúzeum kiállításán töltöttünk, mely „A természet nyomában” elnevezést viseli. Igazán látványos interaktív kiállítást néztünk meg. Ugyanezen az állomáson egy volt Eszterházy birtokot is megtekintettünk.

 

Mindenki jól bírta a túrát, így maradt még erőnk a nagycenki múzeumvasút (benne egy madármentési akcióra), valamint a kastély megtekintésére is. Végül pedig látogatást tettünk a Széchenyi-mauzóleumban.

A napot feladatozással és dupla vacsorával zártuk.

A mai napi programunk azért volt különleges, mert 1700 m magasságig jutottunk fel. Ez a lehetőség mindenkit nagy izgalommal töltött el már a reggeli órákban. A 6:15-ös kelés után, reggeli, hideg csomag felvétel és indulás Ausztriába bevenni a Semmeringet. Útközben Mariaschutz kegyhelyet is felkerestük. Az osztrákok köztudottan igen magas arányban gyakorolják a vallásukat, rendben tartják templomaikat. Ezt tapasztaltuk a meglátogatott Mária kegyhelyen is.

További utunk viadukton keresztül, hegyekkel övezve haladt. Egyre figyelmesebben tekintettünk a körülöttünk lévő tájra.

Payerbach településre érkezvén először egy játékparkban „szálltunk vonatra”.

Ezt követően egy valódi, nem is akármilyen vonatra szálltunk. Az UNESCO Világörökség részét képező híres Semmeringi vasútra. Vonatunk belülről modernnek számított, ez nem volt meglepő számunkra. Annál inkább az élmény, amit az utazás biztosított. A pályát ugyanis 14 alagút, 11 vashíd, több mint 100 kőhíd és 16 viadukt színesíti. Ezt sajnos ablaküvegen keresztül nem tudtuk megörökíteni.

A vonatozás után újabb járműre szálltunk. A felvonó 1017 m függőleges magasságot futott be, igy a tengerszinttől több mint 1500 m-re jutottunk. Ez mindenkinek páratlan élményt jelentett.

A további 200 m szintemelkedést már gyalogosan tettük meg. Időnként megpihentünk, aztán újra nekiindultunk. Erőt adott a csodás látvány és az a különleges tény, hogy útközben még hógolyózni is tudtunk.

Könnyebbséget jelentett, hogy lefelé ismét a kabinos járgánnyal jöttünk. A buszhoz sétálva még egy kis kitérővel a Schwarza folyóra és a fölötte átívelő kis hídra is vetettünk egy pillantást.

A vacsorára éppen hazaértünk, meg is dolgoztunk érte. Az energia utánpótlás segítségével még egy kis német feladatozásra jutott erőnk.

 

A mai napunk a már megszokott rendben indult. Reggelizés és a hidegcsomag felvétele után indultunk Ausztriába. Mielőtt első állomásunkra érkeztünk volna, egy rövid pillantást vetettünk a szentmargitbányai (St. Margarethen) Római-kori kőfejtőre. Ez azért volt fontos számunkra, mert később az „ikerpárját” is megnéztük Magyarországon. A célunk Ruszt volt, a gólyák és a szőlő városa. A Fertő-tó környékének legszebb települése, a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa, bájos hangulatú, nyugalmas, csendes, csupán a háztetőkön lakó gólyák kelepelését lehet hallani. A Fertő táj részeként világörökségi védettséget élvező, a tó nyugati partján fekvő  Ruszt középkori városfalakkal körbevett belvárosának szinte minden épülete műemlék. A város legrégebbi épülete, a Rathausplatzon lévő, több kor emlékét is őrző Fischerkirche.

A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplomot belülről is megtekintettük. Külön figyelmet fordítottunk a Szent Márton püspök jótettét bemutató ablakképre, hiszen német népismereten is tanulunk róla.

Természetesen a Fertő-tó „fővárosában” nem hagyhattuk ki a vízpart megtekintését sem. Örömünkre szolgált, hogy üdvözöltek bennünket a nyári ludak.

Ausztriából ismét Magyarország felé vettük az irányt. A határ közelében, a Páneurópai Piknik Emlékhelyen megálltunk. Részben mi is egy kis piknik keretében fogyasztottuk el a tízórait, másrészt megtekintettük a vasfüggöny maradványát. Megismertük a történelmi vonatkozásokat és megtekintettük az Áttörés című szobrot, később az eseményhez kapcsolódó kettős keresztet is.

Így már el is érkeztünk Fertőrákos leghíresebb látnivalójához, a Kőfejtőhöz. A korszerűen felújított bemutatóhelyen egy nagyon élvezhető, vezetéses túrán vettünk részt. Végig jártuk az évszázadokon át tartó bányaművelés után maradt hatalmas katlant és a felszín alatti gigantikus termeket. Megtekintettük a Barlangszínházat, az őslénytani bemutatót és a lajtamészkő hasznosítását bemutató kiállítást is. Felszíni túránk során nagyon hasznos információkat kaptunk a természeti környezetről és persze csodálatos panoráma tárult a szemünk elé.

Fertőrákoson aztán hajóra szálltunk, hogy ismét Ausztriába induljunk. A Drescher hajóval Illmitzbe utaztunk.

Egy órás Fertő-tavi ringatózás után érkeztünk meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park egy igen látványos területére. Már várt bennünket következő „járművünk”, a lovaskocsi, melyet egy kedves osztrák bácsi vezetett. Ő volt egyben az idegenvezetőnk is. A német nyelvű tájékoztató egy részét megértettük, de a szakmai kifejezések helyes értelmezése érdekében Magdi néni segített a fordításban. A várakozásunkon felüli, rendkívül izgalmas utazásban volt részünk. A nemzeti park egy különleges formában tárult elénk, minden természeti kincsét, színes élővilágát közvetlen közelről megcsodálhattuk.

Visszafelé ismételten az országhatárt átszelő hajóúton érkeztünk. Az utolsó célhelyre, a soproni Taródi-várba már busszal utaztunk. A várat az építést végző Taródi István fia mutatta be számunkra. Elgondolkodtunk a régi elnevezés, a Bolondvár név esetleges okán. Ezt most nem fejtenénk ki…

Tervezett programunkat befejezve néhány esőcsepp jelezte, éppen ideje vacsorázni. A remek napot egy finom vacsora koronázta meg. Ez volt az első este, hogy többen voltak, akik mindent megettek. Rövid pihenő után megbeszéltük a látottakat, természetismereti és német feladatokat oldottunk meg. A közös programot egy jó játékkal zártuk.

 

Az idei tanévben - rendhagyó módon - egy magyar városban kezdtük nyelvi tanulmányutunkat. Sopron, a hűség városa kiváló lehetőséget nyújtott a történelmi, földrajzi és kulturális lehetőségek mellett a német nyelv gyakorlására, hiszen mindenhol kétnyelvű feliratok jelezték a német nyelvterület közelségét.

A célállomás elérése előtt még Kapuvár mellett megálltunk tízórainkat elfogyasztani.

Sopronba érkezvén, először a Lőverekbe mentünk, hogy felsétálhassunk a Károly-kilátóba. Utunk a Boszorkány meseösvény mellett vezetett. Az érdekes, játékos állomások annyira elvonták a figyelmünket az emelkedőről, hogy egyáltalán nem tűnt megerőltetőnek a hegymenet.

Az élményparkhoz és a mezitlábas tanösvényhez érve mindenki megrohamozta a játékokat, hogy maradék energiáját is bevethesse.

A Károly-kilátó látványa mindenkit magával ragadott, akárcsak a pazar panoráma.

 

Még a csodálatos erdei levegőben elfogyasztottuk az ebédre csomagolt szendvicseket.

Délutáni első állomásunk a Mini Vármegye Makettpark volt. Ennek különlegességét az adja, hogy az egykori vármegye nevezetes épületeit mutatja be, melyek közül ma már több külföldön található.

A „mini nevezetességek” után célba vettük az eredetieket is. Legalábbis, amelyek Sopronban találhatóak. Egy belvárosi séta következett, amelyet természetesen a Tűztoronnyal kezdtünk. A toronyból feltérképeztük a nevezetességeket, aztán sorban felkerestük őket.

 

A római kortól kezdődően fellelhető nevezetességek megtekintése után egy képet a legmodernebb időkből származó SOPRON feliratnál is készítettünk.

Talán a legjobban várt program ezután következett: a bobozás.

A szállás elfoglalása után kellően megéheztünk, jól esett a meleg vacsora.

Az esti kisvonatozás során még egyszer átfogó képet kaptunk a városról.

A Tűztorony esti fényeivel kívánunk mindenkinek jó éjszakát!